Egy finálé kezdete

Hát, ez az idő is eljött: már A Néma Város csúcsjelenetét írom. Akik esetleg sokallották az információözönt a Szürke vér végén, azokat ezúton is megnyugtatnám: most szó sincs ilyesmiről. :) Nehéz anélkül írnom róla, hogy fontos részleteket árulnék el, ezért inkább nem is próbálkozom a dologgal.

Remélhetőleg még az év végén, de legkésőbb a jövő év elején befejezem a kéziratot. Érzésre hasonló is ez, mint amikor az első regényemet fejeztem be, meg persze kicsit más is. Ezúttal nem kell majd összevissza küldözgetnem a kéziratot (ez már önmagában hatalmas pozitívum), hanem egy konkrét kiadótól és egy konkrét szerkesztőtől várok választ. Gáborral, a szerkesztőmmel az elmúlt hónapok alatt szerintem nagyon jó munkaviszonyt alakítottunk ki: együtt örültünk a kritikáknak (na jó, néha mérgelődtünk is), és ötleteltünk, hogy hogyan lehetne jobb promóciót csinálni az Oninak. Ez megkönnyíti, de ugyanakkor meg is nehezíti majd azokat a napokat, amikor az első reakciójára várok. Ezen a részen nagyon szívesen túlesnék már, de a regény végét sem írhatom gyorsabban, mint a többi részt, nehogy kapkodás legyen a vége. (Szerencsére nem vagyok kapkodó típus.)

Szóval még néhány hét, és véget ér egy újabb fejezet Áronék történetében. Ígérem, itt a blogon beszámolok majd minden fontos hírről, ami érinti a regényt. :)

Rajzpályázat

Tegnap felkerült a Ciceró Blogra az Oni rajzpályázat hivatalos kiírása, és arra gondoltam, írok egy kicsit személyesebb felhívást is ezzel kapcsolatban. Egy vallomással kezdeném: mindig is kétbalkezes voltam a rajzoláshoz. Az ének-zene és a testnevelés mellett a rajz volt az a tantárgy, ami miatt sohasem kaptam kitűnő bizonyítványt az iskolában. :) Ugyanakkor mindig is nagyra becsültem, ha valaki ügyesen bánik a ceruzával, és meg tudja jeleníteni a fantáziavilágot, amit elképzelt, annak tájaival, figuráival és hangulatával együtt. Más ez, mint az írás, de a két dolog valahogy mégis rokonságban áll egymással.

És, ha már a vallomásoknál tartunk, akkor hadd folytassam ebben a szellemben: az a helyzet, hogy megkértem Gábort, az Oni szerkesztőjét, hogy én is kaphassak egy-egy másolatot a beérkező e-mailekről. Nagyon kíváncsi vagyok a pályamunkákra! :) Amikor a történetet írom, mindig látom magam előtt a szereplőket és a helyszíneket, de nem szoktam túlzottan részletes leírásokba bocsátkozni, így biztos vagyok benne, hogy minden olvasó egy kicsit másként képzeli el az Oni világát. Izgalmas lesz látni a rajzokat, amelyekből kiderül, hogy pontosan hogyan.

Mindezt azért is írtam le ide, hogy előre szóljak: csak az pályázzon, akit nem zavar, ha a rajzait felteszem ide a blogra, ugyanis ez a tervem azokkal a művekkel, amelyek megfognak. :) Ha esetleg valakinek van rá ötlete, hogy milyen fórumon kellene még hirdetni a pályázatot, hogy minél több művészetkedvelőhöz eljusson, az feltétlenül írjon nekem. Addig is remélem, hogy sokan ceruzát ragadtok, mert rengeteg gazdára váró Oni-könyvjelzőnk van ám! :)

Egy online kupáról

A hétvégén befejeződött a két héttel korábban indult Kitao Madoka Kupa, ami egy rendhagyó, online sógibajnokság. Most először indultam ilyenen, nem csak azért, mert jobban szeretem a hagyományos, asztal feletti tornákat, hanem azért is, mert a legtöbb online verseny ligaként működik, vagyis nagyon sok partit kell lejátszani. Ez az egyenes kieséses rendszerű kupa azonban felkeltette a figyelmemet, így belevágtam.

Félretéve a saját eredményemet (az 1-3 danos kategóriában két fordulón ugyan sikerült túljutnom, de a negyeddöntőben kiestem), izgalmasnak tartom, hogy gombamód szaporodnak az ilyen versenyek. Japán, amerikai, európai, sőt afrikai résztvevők mindenféle akadály nélkül játszhatnak egymás ellen, és elemezhetik a partikat. Erről eszembe jutott egy nemrég olvasott regény: a Ready player one Ernest Cline-tól. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor már nem fogunk fizikailag utazni egy sógiversenyre, hanem szépen kialakított, Edo-kori japán díszletekkel felszerelt virtuális térben gyűlünk össze az avatárjainkkal. :)

Író-olvasó találkozó

Október 4-ére, vagyis múlt hét péntekre meghívást kaptam a Debreceni Anime Egyesülettől a Medgyessy gimibe, egy délutáni beszélgetésre. Az alábbi kép szerintem jól bemutatja az esemény hangulatát, de aki több fotóra is kíváncsi, nézze meg az albumot az Oni Facebook-oldalán.

Mint megtudtam, az egyesület tagjai minden pénteken szerveznek egy beszélgetős találkozót ezen a helyszínen. Többek közt azért is örültem neki, mert a Tócóskertben nőttem fel, de már jó ideje csak a város másik felében szoktam mozogni, így útközben megrohamoztak az emlékek. (A Medgyessy kb. öt percre van a háztól, ahol tizenhét éves koromig laktam, a másik irányban pedig három percre a Kazinczytól, ahová általánosba jártam.) A visszaúton épp e miatt még egy novellaötlet is szárba szökkent a fejemben, de sajnos nem tudom, mikor lesz időm foglalkozni a témával.

A beszélgetés elején főként a regényről esett szó: a korábbi online visszajelzések után érdekes volt élőben is hallani az olvasók véleményét. A borítótól kezdve a tördeléssel kapcsolatos panaszokon át a Tekkenes élményekig mindent kiveséztünk, és külön jólesett, hogy amikor felvetettem az információadagolás problémáját az első rész végén, akkor olyan választ kaptam, hogy "teljesen érthető volt". Sikerült tartanom magam az alapelvemhez, miszerint nem árulok el lényeges információkat a történet alakulásáról, noha többször is felvetődött a kérdés, hogy Anna és Áron vajon összejönnek-e. :)

A továbbiakban a társalgás kissé eltávolodott az Onitól, de attól még nem volt kevésbé érdekes: beszéltünk animékről, horrorfilmekről, kötelező irodalomról, és valójában már nem is tudom, mi mindenről. Úgy tűnik, hogy az Anime Egyesület segíthet majd egy olyan kérdésben is, ami egy hamarosan kiírásra kerülő pályázat díjait érinti. Ezzel kapcsolatban még nem árulok el részleteket, de aki szerette a regényt és úgy érzi, van kreatív vénája, az figyelje a Facebook-oldalt, mert hamarosan meglepetéssel szolgálunk. :)

Egy szó, mint száz, nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam, és örülök neki, hogy máris van egy meghívásom ugyanide, aminek a jövő évben, A Néma Város megjelenése után teszek majd eleget.

Őszi dedikálások

Újra itt az ősz, és elkezdődött az oktatási félév, amiből persze az is következik, hogy ismét bőven el vagyok látva munkával. A munka mellett azonban igyekszem minél több helyen népszerűsíteni az Onit. Ahogy a Facebook-oldalon beszámoltam róla, a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban már biztos egy író-olvasó találkozó október 4-ére, de tervbe van véve a Fazekas és a Svetits gimi is (remélem, ezek a projektek is sikerrel járnak).

Ennek a rövid közleménynek az volna a fő célja, hogy ha valaki esetleg szeretne és tudna termet szerezni az iskolájában egy dedikálás, ill. beszélgetés erejéig, akkor örömmel veszek minden meghívást. Az sem baj, ha csak néhányan szeretnétek dedikáltatni, hiszen az ilyen alkalmak egyik fő funkciója a népszerűsítés, vagyis sokan ilyenkor találkozhatnak először a regénnyel. (Elsősorban debreceni vagy a városhoz közeli iskolákra gondolok, de egy esetleges komolyabb érdeklődés esetén távolabbi helyszín is elképzelhető.)

Szóval, ha szívesen aláíratnád a példányodat, vagy beszélgetnél a már megjelent kötetről, esetleg a készülő folytatásról, akkor írj nyugodtan. Csak annyi a megkötés, hogy nem árulok el konkrétumokat a történet alakulásával kapcsolatban. :)