2019. március 20., szerda

"Képeslap" Tokióból

Nemrég tudatosult bennem, milyen sok bejegyzés született már arról, hogy az év ezen szakaszát Japánban töltöm, mégsem írtam le egyszer sem, hogy tulajdonképpen mivel is telnek a napjaim. Ezt a hiányt igyekszem most pótolni.



Ezen a környéken, vagyis Nyugat-Sindzsukuban lakom minden évben két hétig, ugyanabban a szállodában (éjszaka szebbek a fények, ezért a fotó). Reggel sietek órára: előkészítő kurzust tartunk azoknak az itteni diákoknak, akik Magyarországon szeretnének orvosira járni. (Én a biológiát tartom, míg velem egy időben Bakó Éva tanárnő oktatja a kémiát.) Mivel három percre lakunk onnan, ahol az órák vannak, még arra is van időm, hogy délben hazaszaladjak megebédelni és szundítani egyet. (Nem, erre nem az időeltolódás miatt van szükség, egyszerűen csak jobban, frissebben tudok működni délután, ha sikerül beiktatnom egy kis pihenést.)

Az órák után legtöbbször sógizni megyek a Kaikanba, vagy a Vaszeda Egyetem sógiklubjába, ahogy arról már többször írtam. Hosszabb kirándulásokra csak hétvégén van idő; most szombaton pl. egy Funabasi nevű városban jártam sógiversenyen. Az eredményem nem lett valami rózsás, de egytől egyig szoros, izgalmas partikat játszottam, és a végén részvételi díjként hazavihettem egy szabadon választott, antikvár sógikönyvet:



Vasárnapra Éva tanárnő talált egy érdekes programot: a nemrégiben megnyílt Szamuráj Múzeumot, ami ráadásul gyalogtávra van a szállodától. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz, és nem kellett csalódnom: azon túl, hogy jó sok fegyvert, páncélt és festményt meg lehet itt nézni, az egész hely nagyon fiatalos és interaktív. Nemcsak, hogy beöltöztettek szamurájnak, de még párbajozni is megtanítottak:






A kurzus első fele azonban a végéhez közeledik, és nemsokára én is hazautazom. Nem bánom, mert már nagyon hiányzik a család. Hamarosan újra jelentkezem, de addig még vár rám pár nap itt Tokióban, na meg egy 12 + 6 órás repülőút. :)

2019. február 25., hétfő

Másodszor is finálé

Pár nappal ezelőtt végigfutottam a korábbi bejegyzéseimet a készülő regényem, a Caladus csillaga kapcsán, és ekkor szúrt szemet, hogy egyszer régen már írtam arról, hogy hamarosan a fináléhoz érkezem a kéziratban. Ez volt az a bejegyzés, és bármilyen hihetetlen is (számomra az), több mint két évvel ezelőtt, 2017 januárjában született.

Rengeteget változott azóta a regény (másfélszer nagyobb a terjedelme, mint eredetileg terveztem), és nem csak az: időközben elköltöztünk, született egy lányom, aki már másfél éves lesz, én pedig befejeztem a kézirat első változatát, de kevesebb lett az időm, megfogyatkozott a motivációm a szerkesztgetésre, novellákat publikáltam, aztán újult erővel tértem a vissza a regényhez, és már pár hónapja kitart a lendületem: akkor sem tört meg, amikor elindult az új félév, és több lett a teendőm az egyetemen. Szinte mindenhol elég sokat változtatok, és akkor sem fáj a szívem, ha egész fejezeteket dobok ki és írok újra. Még egy bő százezer karakter van a végéig, vagyis a tényleges finálé – ezen a ponton már nem fogok leállni.

Aki követi a blogot, az hamarosan számíthat egy japán témájú bejegyzésre (idén márciusban is ott fogok dolgozni két hétig), a következőben pedig már reményeim szerint megtehetem azt a bizonyos bejelentést. De csitt, azért még ne kiabáljuk el a dolgot. :)

2019. január 31., csütörtök

Hírek az új évre

Korábban akartam megírni ezt a bejegyzést, de ma még épp január van, szóval talán mondhatjuk, hogy 2019 még új évnek számít. :) Két örömhírt szeretnék megosztani a blog olvasóival, fogadjátok őket szeretettel.

Az egyik, hogy a kiadói tervek szerint valamikor szeptemberben jelenik meg a Cherubion újabb sci-fi antológiája Nemes István szerkesztésében, a Semleges Zóna, benne egy rövid novellámmal, "Az idegen"-nel. Ez egy régi kis szösszenet, az íróköri veteránok "Wani apó" néven emlegették egy ideig, de szerintem mára már ők sem emlékeznek rá. :)

A másik, fontosabb dolog, hogy végre kitűztem magamnak egy belső határidőt a Caladus csillaga leadására. Tegnap írt a szerkesztőm, Roboz Gábor, és érdeklődött, hogy haladok vele, én pedig összeszedtem a bátorságom, és azt feleltem, hogy az év első felében mindenképpen befejezem a kézirat javítgatását, és leadom neki. A tavalyi év folyamán már-már görcsösen igyekeztem elkerülni mindenfajta ígérgetést, ugyanakkor felmerült bennem a félelem, hogy a dolog végtelen projektté válik. Az utóbbi időben végre több időt tudtam rászánni, és gyorsabban is haladtam, de úgy érzem, ez a határidő plusz motivációt ad. Nos, örömmel jelenthetem: a Caladus csillaga nagyon is élő projekt, még mindig jól haladok vele, és a regény összes Suttogójának becsületére mondom, tényleg le fogom adni júniusig. :)

2018. december 23., vasárnap

Karácsonyi üdvözlet és helyzetjelentés

Lassan már szokásommá válik, hogy egy évzáró és/vagy ünnepi bejegyzést tartogatok az év végére, és úgy gondoltam, 2018 se legyen kivétel. Összességében  azt mondhatom, munkás, de jó évet tudhatok magam mögött, ám még törlesztenem kell egy idei adósságot: beszámolni róla, hogyan haladtam a Caladus csillaga munkacímű regénnyel. Időm sajnos nem lett több a szeptemberi szemeszterben sem, de jó hír, hogy esténként igyekeztem több időt szánni a kéziratra, és sokszor elkapott a gépszíj: ilyenkor napok alatt véglegesre csiszoltam egy-egy fejezetet. Az utóbbi hónapokban igyekeztem kerülni az ígérgetést, hogy ne rontsam tovább az egyébként is romokban álló szavahihetőségemet, így most se szeretném megjósolni, hogy mikor tudom leadni a kéziratot a kiadónak, de az nem titok, hogy az átírás kétharmadával végeztem, és elégedett vagyok az eddig megírt részekkel. Kicsit azért élvezem is, hogy nincs már az az egy éves határidő egy adott regényre, mint akkoriban, amikor az Oni-trilógián dolgoztam, és némi túlzással a végtelenségig el tudok piszmogni egy-egy jeleneten. Bízom benne, hogy végső soron jót tesz a kéziratnak, hogy ennyi ideig hagyom érlelődni (oké, tudom, a lusta emberek mindig ilyenekkel nyugtatják magukat).

Úgy tervezem, legközelebb majd januárban jelentkezem újra. Addig nincs más hátra, mint hogy kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjak a blog minden olvasójának! Legyetek produktívak (vagy épp lusták, mint én), és élvezzétek a téli szünetet. :)


2018. december 5., szerda

A szerkesztő válaszol

Mikulásra hadd lepjek meg mindenkit egy régebbi szösszenettel, ami sajnos már nem elérhető az Amúgy portálján (ezzel kapcsolatban lásd ezt a bejegyzést). Olyan rövid, hogy novellának is alig lehet nevezni, de máig emlékszem, milyen jól szórakoztam a megírása közben.


A szerkesztő válaszol

From: rainagain78@gmail.com
To: lkaresz@outlook.com
Sent: Friday, October 16, 2015 1:12 PM
Subject: Re: Kézirat

Szevasz!

Elolvastam a kéziratot. Figyelj, mivel tíz éve vagyok a szerkesztőd, megírom őszintén: ennél sokkal erősebb anyagot vártam tőled. Komolyan azt akarod, hogy ezt kiadjuk? Kezdjük a stílussal: az elején nekiálltam bejelölgetni az olyan gyöngyszemeket, mint „horgaseszű” meg „jólábvértes”, de aztán besokalltam. Talán könnyebben csúszott volna a szöveg, ha lett volna annyi söröm, mint ahányszor leírtad, hogy „szárnyas szavakat szólt”. Lehet, hogy eddig is jobban fel kellett volna lépnem a klasszikus-mániád ellen, mert úgy néz ki, kezd az agyadra menni a dolog. De komolyan, mit akarsz elérni ezzel a verses cuccal? Mit tesz ez hozzá a sztorihoz? Mert nekem simán csak modorosnak tűnik. Amúgy is iszonyúan túlírtad az egészet, vagy százezer karit ki kéne húzni, hogy fogyasztható legyen.

Aztán ott ez az egész háború, meg a hősök. Azt értem, hogy fantasy-világ, de akkor is erősen klisés. És ha már a világépítésnél tartunk, sokkal több infó kéne, mert így nem tűnik logikusnak. Pontosan milyen képességekkel rendelkeznek az istenek, mik a mágia törvényei? Hogyan hat mindez arra a társadalomra, ami a földi múltra hasonlít? Ez érdekes lenne, de az egész háttérvilágot úgy elnagyoltad, mintha megúszásra játszanál, pedig nem jellemző rád.

A szereplőkkel is sok bajom volt, szerintem nem igazán érezted őket, eléggé sablonosak. Kezdjük a csajjal, aki gyönyörű, tökéletes, stb. Anno az írós fórumokon az ilyenre azt mondtuk, Mary Sue. Remélem, nem valamelyik régi fanficedből húztad elő, mert az tuti, hogy a kiadónak nem hiányzik egy Twilight-Ötven árnyalat botrány. A srác karaktere is elbírt volna több egyedi vonást, mert kb. annyi jön át, hogy lobbanékony és büszke, de jó barát. Ugye érzed, mi a gond?

Azt se értettem, miért nem varrod el rendesen a szálakat. Egyrészt nem a legeredetibb, hogy egy temetéssel zárul a sztori, másrészt mi van a várossal? Elfoglalták? Mi van a sráccal, aki kinyír mindenkit, aztán megjósolják, hogy ő is meghal? Figyelj, ha a folytatáson gondolkodsz, azt inkább ne: sajna ez nem olyan sztori lesz, hogy az olvasók rohanjanak a boltba a következő részért.

Na, írj valamit, amivel megnyugtatsz, mert kicsit felment a vérnyomásom.

Peti

Ui. A címet nem értem, és az olvasók se fogják. Kéne valami ütősebb.


From: lkaresz@outlook.com
To: rainagain78@gmail.com
Sent: Friday, October 16, 2015 1:16 PM
Subject: Re: Kézirat

Peti, ne haragudj, kutatáshoz szedtem le az Iliászt, véletlenül csatoltam. Megy a kézirat.

Üdv:

Karesz