2020. január 28., kedd

A kézirat leadva (megint)

Az elmúlt egy hetet arra szántam, hogy újra végigmentem a Caladus csillaga kéziratán az elejétől, kijavítva a kisebb-nagyobb hibákat és az átírás során óhatatlanul keletkező egyenetlenségeket. Még a nyáron pontokba szedtem Gábor észrevételeit az első beküldött változathoz, és most arra is igyekeztem odafigyelni, hogy a javított szöveg mennyire teljesíti az egy-egy pontnál leírtakat. Bízom benne, hogy lényegesen jobb lett, mint az eredeti kézirat, de még túl friss ahhoz, hogy elfogulatlanul rálássak. Amint választ kaptam Gábortól, azt jelezni fogom itt, a blogon is. :)

2020. január 19., vasárnap

Befejeztem az átírást!

Nem kevés időbe került, de tegnap este a regény végére értem, azaz sikerült kijavítanom a teljes kéziratot a jegyzeteim alapján. Munka közben végig azt éreztem, hogy nem lenne ez olyan nagy dolog, csak épp időm nincs rá elég. A tények azonban mást mutatnak: a kézirat 74 ezer karakterrel lett hosszabb az előző változatnál, ami engem is meglepett annak tükrében, hogy milyen sok részt töröltem belőle. Gábor, a szerkesztőm még a nyáron elküldte a felvetéseit, és nem sokkal később az alapján írtam meg a jegyzeteket a javításhoz, ami azt jelenti, hogy durván fél évembe került a teljes munka. A regényt három részre tagoltam (egy köteten belül, természetesen), ezek közül végül a második és a harmadik rész változott a legtöbbet. 

Az eddig megírt három változat közül egyértelműen ezt érzem a legerősebbnek: dolgoztam a főszereplőm, Marten hátterén és motivációin, a szereplők egymáshoz való viszonyán, a negatív karaktereken (itt behoztam egy új, remélhetőleg érdekes nézőpontot átvezető minifejezetek formájában), a feszültségépítésen, a finálén. Bízom benne, hogy ez a verzió Gábor tetszését is elnyeri majd, de erre még várnom kell egy keveset. Becslésem szerint egy hétbe fog kerülni, amíg újra végigmegyek a szövegen az elejétől, és kisimítom az átírás során óhatatlanul keletkező kisebb-nagyobb egyenetlenségeket. Itt, a blogon is megírom majd, ha leadtam a kéziratot. :)

2019. december 30., hétfő

Év végi értékelő

Nem gyakran szoktam ehhez hasonló értékelőt írni, de most egy hosszabb időszakot zárunk le (na jó, nem az évtizedet, csak a 2010-es éveket), így kivételesen sikerült rászánnom magam. :) Persze az, hogy nem csak egy évet, hanem tízet próbálok áttekinteni, egyben nehezítés is, hisz ennyi idő alatt túl sok minden történik az emberrel ahhoz, hogy egyetlen bejegyzésben beszámoljon róla. Gondolkodtam ezen egy ideig, és arra jutottam, hogy mivel úgyis az "írós" bejegyzéseket szeretitek a legjobban, itt és most erre a témára fókuszálok, és a szokásomhoz híven csak dióhéjban vázolom fel a lényeget, a részletekkel kapcsolatban a régebbi bejegyzéseimre utalok.

Ez azért is kézenfekvő, mert pontosan tíz évvel ezelőtt, 2009 végén döntöttem úgy, hogy komolyabban is megpróbálkozom az írással. Előtte, középiskolában és az egyetemen írtam pár rossz verset, valamivel jobb novellát és amatőr műfordítást, és volt egy befejezetlen regénykéziratom is, az Oni. Tíz éve szembesültem azzal, hogy már nem vagyok annyira nagyon fiatal, és el kell döntenem, hogy megmaradok az asztalfióknak (számítógépnek) írogatásnál, vagy megpróbálok szintet lépni, és eljutni a kiadásig. Ehhez trilógiára kellett felosztanom az Oni történetét (ami túl sok lett volna egy könyvben), befejezni az első részt, és kiadót keresni számára. Ha nem az utóbbi lehetőség mellett döntöttem volna, most nem írnám ezt a bejegyzést sem. :)

Az Oni kulisszatitkairól persze már írtam a blogon 2013-ban. A következő években terv szerint megjelent a trilógia második, majd a harmadik része is. (Ezek voltak az utolsók, amiket sikerült időre befejeznem. :)

A következő projektemet egy ismerősöm életrajza ihlette, egy Japánban élő amerikai misszionáriuscsalád történetéről szólt volna az 1960-as években. (Egyébként erről is írtam itt a blogon.) 2015-ben, az Oni befejezése után neki is láttam, de már a vázlat sem akart összeállni: hiába volt érdekes az alapanyag, nem éreztem, hogyan lesz ebből olyan történet, ami majd több száz oldalon keresztül leköti az olvasó figyelmét. Valószínűleg az volt a gond, hogy nem az én műfajom a családregény, még akkor sem, ha némi fikcióval ki tudom egészíteni az eredeti életrajzot. Az sem segít a motivációmon, hogy bár kétségkívül izgalmas lenne angolul megírni a sztorit, és külföldi kiadót/ügynököt keresni neki, a siker esélye ezen a piacon minimális. (Már megfertőzött annyira a nonfikciós, tudományos tevékenység, hogy mindig felmerül bennem, hogyan aránylik egy adott projektre fordított idő és a sikeres publikálás valószínűsége.)

Végül 2016-ban adtam fel ezt a projektet (talán nem véglegesen), hogy belevágjak valami egészen másba: a Caladus csillagába. Ami akkor még egy könnyű, gyorsan megírható regénynek ígérkezett,  végül három év alatt jutott el a befejezésig, pontosabban az első kéziratleadásig. Most gondoltam bele, hogy már fél év telt el azóta, hogy megkaptam Gábortól a visszajelzéseket a regényre, és még mindig nem végeztem a javításokkal. Oké, sok mindent újra kell írni, de ez akkor sem mentség. Ha legalább azt mondhatnám, hogy elakadtam, akkor meg tudnám magyarázni, miért kerül ennyi időbe, mire végre kiadok valamit a kezemből. De a helyzet az, hogy igazából sem az eredeti változat hároméves megírása során, sem most, a javítások közben nem akadtam el. Egyszerűen csak az időm lett olyan kevés, hogy ennél gyorsabban nem tudok haladni, bármennyire is szeretnék. Persze, megtehetem, hogy hajnali egyig vagy kettőig dolgozom (időnként meg is teszem), de elég nagy az alvásigényem, így másnapra ettől olyan fáradt leszek, hogy nem éri meg. A jó hír, hogy a regény folyamatosan a "felszínen van" bennem, a lassú haladás ellenére is foglalkoztat, és most már tényleg a végénél járok: pár hét, és befejezem az átírást. (A jövő év szeptemberétől remélhetőleg több időm lesz mindenre, mivel jóval egyszerűbb lesz hozni-vinni a három gyereket, mint most.)

A regények mellett időnként novellákat is írtam, és az Oni kálváriája után egészen meglepett, hogy egy jól eltalált, rövidebb írással aránylag könnyen és gyorsan el lehet jutni a kiadásig. A legelső novellám, a "Kopp-kopp" a Galaktikában jelent meg, alig pár héttel azután, hogy beküldtem a szerkesztőségbe. (A valódi szerkesztés hiánya azért zavart egy kissé.) Aztán, 2016-ban napvilágra került a Galaktika kalózbotránya, és innentől kezdve már nem volt egyszerű dolgom, ha olyan publikációs fórumon szerettem volna novellát közölni, amely vállalható, aránylag széles közönséghez jut el nyomtatásban, és ne adj' isten még fizet is valamit. Ezért örültem a Gabo új antológiasorozatának, amiben magyar szerzők novelláit adják ki, és különösen annak, hogy a tavalyi kötetbe sikerült bekerülnöm egy novellával. A moly.hu tanúsága szerint egyébként ez a legolvasottabb írásom (a regényeket is beleszámítva), és örömmel láttam, hogy sokan szerették annak ellenére is, hogy határozottan rétegnovelláról van szó. Másképp mondva, több olyan véleményre számítottam, hogy "YA csontvázakkal? Ráadásul valami szerepjátékos köntösben? Ez meg mi a ... akart lenni?" :)

Szóval ez történt velem írós fronton a 2010-es években. És hogy mit hoz a következő évtized? Remélem, még több jó dolgot. :) Ha a Caladus csillaga végre megjelenik (és akkor is, ha netán mégsem), van még a tarsolyomban egy nagyon különleges projekt, amiből leghamarabb 2023 elején lehet nyomtatott regény. (Ez még nem nyilvános, de ha valakit érdekel, szívesen beszélgetek róla élőben.) Tervben van még több novella, egy magyar nyelvű kézikönyv a sógiról, és jó néhány tudományos publikáció. Most ennyire látok előre, a többi majd kialakul menet közben. Nincs más hátra, mint hogy a blog minden olvasójának boldog új évet, és sikeres 2020-as éveket kívánjak! :)

2019. december 24., kedd

Mindekinek kellemes ünnepeket!


Kedves mindenki! Nemsokára jelentkezem hírekkel meg egy kis évértékelővel. Majd figyeljétek a blogot! :) Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

2019. november 30., szombat

Egy gyors update

Tartozom egy kis bocsánatkéréssel, mivel egy ideje már nem hallattam magamról itt a blogon. Gyorsan megnyugtatok mindenkit: még mindig élek, és még mindig dolgozom (főleg az utóbbi). Haladok is a Caladus csillaga javításaival, szerencsére nem akadtam el, inkább arról van szó, hogy nagyon-nagyon kevés időm jutott rá mostanában. A hibák nagy részét, amiket a szerkesztőm, Gábor kiemelt, mostanra kijavítottam, de a kézirat egy szakasza még hátravan, és ezen kívül is akadnak jelenetek, amikkel nem vagyok maradéktalanul elégedett, ezért csiszolgatásra várnak. (Hát, igen, a csiszolgatás még mindig jobban megy, mint a dolgok terv szerinti befejezése.)

Az legalább biztos, hogy nincs már sok hátra. Ahogy Gábornak is megírtam, igyekszem még a téli szünet előtt leadni a javított kéziratot. Szorítsatok, hogy sikerüljön! :)