2017. február 27., hétfő

Költözésről és bogarakról

Az előző bejegyzésben említettem, hogy hamarosan új lakásba költözünk (nem túl messze, pár utcával arrébb). Azóta mindez annyit változott, hogy – ahogy az lenni szokott – az új lakás még nincs kész, a régit viszont már el kellett hagynunk. Így tehát egyelőre apukámhoz költöztünk, ahol egyetemistaként laktam utoljára. Nincs is semmi gond, jól érezzük magunkat, leszámítva egy apróságot: úgy tűnik, velünk együtt néhány hívatlan vendég is érkezett.

Lehet, hogy valaki már ennyiből is kitalálta: ágyi poloskákról beszélek. Előttünk nem voltak itt, és a régi lakásunkban se találkoztunk velük, így nem igazán tudjuk, honnan jöhettek. (A költöztető kocsit már kizártuk, esetleg a sok helyről összeszedett dobozok jöhetnek szóba, amiket a költözéshez használtunk.) Hívtunk rovarirtót, amivel sikeresen elértük, hogy az egyik szobát nem tudjuk használni, olyan vegyszerszagú, a poloskák pedig átköltöztek egy másikba. :) Jelenleg futurisztikus gőzpisztollyal védekezünk, de már gondolkodom rajta, hogy hangyafarmot nevelek, állítólag ők megeszik az ilyen bogarakat. Kicsit olvasgattam a poloskák természetes ellenségeiről, és kiderült, hogy némelyiknek olyan neve van, mintha egy Marvel-képregény lapjairól kelt volna életre. Őrá gondolok, és hozzáteszem, ha ágyi poloska lennék, nekem is tele lenne tőle a gatyám:

Ha! This looks like a job for the Masked Bed Bug Hunter!

Persze azért távol áll tőlem, hogy ilyesmit eresszek be a lakásba, már csak azért sem, mert egy jó novellaötletet köszönhetek a poloskáinknak. Mindenesetre amíg a megoldáson gondolkozom, adnék egy tippet mindenkinek, aki esetleg még nem tudja, mivel lepjen meg minket karácsonyra:


2017. január 30., hétfő

Caladus csillaga: közeleg a finálé!


Egy ideje nem jelentkeztem bejegyzéssel a készülő regénykéziratommal kapcsolatban, de most van egy jó hírem: a háttérben folyamatosan dolgoztam rajta, és már túl vagyok a háromszázezer karakteren. Úgy sejtem, még kb. százezer karakter lehet hátra. Nemsokára elkezdem írni a finálét, vagy ha úgy jobban tetszik, a tágabb értelemben vett fináléban már nyakig benne vagyok. :)

Egyetlen dolog aggaszt: lassan több oldalasra szaporodik a listám azokról a dolgokról, amiket át szeretnék írni, mielőtt beküldöm a kiadónak a kéziratot. Ezek nagyobb része nyilván apróság, de vannak fontos, alapvető változtatások is: ötletek, amik menet közben jutottak eszembe, ill. a karakterekkel kapcsolatos problémáim (avagy mi minden csúszhat félre írás közben). Öröm az ürömben, hogy elég pontosan kialakult a koncepcióm, azaz tudom, hogy mit és hogyan szeretnék változtatni a szövegen. Az viszont biztosnak tűnik, hogy jócskán kell még időt fordítanom rá, miután befejeztem a kézirat első változatát.

Most egy ideig nemigen fogok tudni rendezett körülmények között írni, ugyanis két hét múlva költözünk (nem messze, csak pár utcával arrébb). Valószínűnek látszik, hogy a pakolás szüneteiben, innen-onnan lecsípett percekben, a dobozok közé letelepedve kell majd írnom – de az ilyesmi nem szokott zavarni, remélhetőleg tudom tartani a szokásos tempót. Ha pedig végre pontot tehetünk a huzavona végére, akkor az új lakásban egy csendesebb, kényelmesebb kis zugban folytathatom a munkát. :)

2016. december 23., péntek

Miért újult ki a Csillagok háborúja mániám? :)


A címben szereplő kérdésre első megközelítésben egyszerűnek tűnik a válasz: hát a Zsivány Egyes bemutatója miatt. :) A hétvégén (a születésnapomon) megnéztük, és be kell vallanom, hogy teljesen lenyűgözött: végre egy film, ami sok szempontból visszatér a klasszikus trilógia hangulatához. Nem a nézővel való összekacsintásra gondolok – abból szerencsére kevesebb volt, mint Az ébredő Erőben –, sokkal inkább arra, hogy a hangsúly nem a fénykardokon és az Erőhasználaton van, hanem a karaktereken és a harcukon a Birodalom ellen. Nagy dózist kaphatunk az újabb filmekben méltatlanul háttérbe szorult űrcsatákból és lépegetőkből, valamint minden korábbinál jobban érzékelhetjük, hogy milyen elnyomást gyakorol a Birodalom az általa uralt bolygók felett.

De amellett, hogy igencsak elkényeztet minket a Disney – hiszen évente jönnek ki új Csillagok háborúja filmek –, azt hiszem, van egy másik oka is, amiért mostanában megint kezd annyira előbújni belőlem a rajongó, mint amikor középiskolás koromban még mi játszottuk le a Halálcsillag terveinek ellopását az asztali Star Wars RPG-kampányunkban. :) Persze-persze, a második gyerekkoromat élem, mondhatná bárki, de az a helyzet, hogy utoljára 1983 előtt lehetett valódi folytatást várni egy Csillagok háborúja mozitól – erre már csak az idősebb rajongók emlékezhetnek. Az előzménytrilógia rendben volt ugyan (sokakkal ellentétben én nem utáltam), de nyilván tudtuk, hogy nagyjából hová fut ki az egész. Már nem emlékszem, hogy a könyvekből, vagy pontosan honnan származott, mindenesetre közismert információ volt, hogy Darth Vader valamilyen lávába esett, amikor először küzdött meg Obi-Wannal, és ezért van szüksége a páncélra. Említés szintjén a klón háborúk is szerepeltek a régi kánonban, bár én valamiért mindig úgy képzeltem, hogy a Köztársaság harcolt a klónok ellen. Most viszont egy teljesen új történetet követhetünk a moziban, és amíg a VII. (majd később a VIII.) epizód folytatására várunk, addig kapunk egy-egy előzményfilmet is, hogy ne feledkezzünk meg a sorozatról. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem panaszkodom. :)

Kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek, és aki esetleg még nem látta a Zsivány Egyest, annak jó szívvel tudom ajánlani egy kis kikapcsolódásképp a karácsonyi szünetre. :)

2016. december 5., hétfő

Pár frissítés mikulásra


Nem biztos, hogy erről muszáj volt bejegyzést írnom, de mikulás alkalmából csiszolgattam egy kicsit a blogon, és gondoltam, megemlítem itt, hátha nem minden változás annyira egyértelmű. Az első, ami valószínűleg már mindenkinek szemet szúrt (vagy nem), az az, hogy felül a Blog mellé két újabb fül került, amelyek az eddigi irodalmi és tudományos publikációimat hivatottak bemutatni. Ha minden jól megy, mindkét lista új elemmel bővül nemsokára. :)

A másik, hogy végre törlesztettem egy régi adósságom, és a jobb oldali sávban belinkeltem azokat a blogokat, amelyeket olvasni szoktam. Ha valaki úgy érzi, méltatlanul kihagytam a blogját, az egyrészt szóljon nyugodtan, másrészt aggodalomra semmi ok, mert ezt is folyamatosan bővítem (egyelőre csak azokat a blogokat írtam be, amik hirtelenjében eszembe jutottak).

Jó olvasgatást, és kellemes mikulást mindenkinek! Legyetek jók! :)

2016. november 27., vasárnap

Caladus csillaga: egy új cím és kétszázezer karakter


Idáig "A Suttogó" munkacímen hivatkoztam a készülő regényemre itt a blogon. Felmerült bennem, hogy akár maradhatna ez a végleges címe is: nem éreztem rossznak, de volt vele két problémám. Az egyik, hogy picit általánosnak éreztem, a másik pedig, hogy már eddig is túl sokszor jöttem ki olyan címekkel, amelyekben nagy kezdőbetűs, tulajdonnevesített szavak szerepeltek (A Néma Város, A bábu és a Talizmán). Annak idején A Gyűrűk Ura szerettette meg velem az ilyen szavakat, de ma már igyekszem kerülni a használatukat (és nem csak amiatt, mert a legtöbb online kritikában és könyvkatalógusban nem szokták eltalálni, hol szerepel nagy-, és hol kisbetű). Néha azért most is muszáj ehhez folyamodnom írás közben, hiszen egy suttogó és egy Suttogó nem ugyanaz, de legalább a címben szívesen elkerültem volna a problémát.

A megoldás szokás szerint egy váratlan pillanatban ugrott be pár héttel ezelőtt: "Caladus csillaga". Egy olyan motívumról van szó, amely fontos szerephez jut a regényben, de ennél többet egyelőre nem szeretnék elárulni róla. Évinek mindenesetre A Suttogó cím tetszett jobban, úgyhogy továbbra sem tekintem lezártnak a kérdést, és kíváncsian várom, mi lesz a szerkesztőm vagy a marketinges véleménye, ha megjelenhet a regény. (És persze szívesen fogadok minden észrevételt, akár itt a blogon, akár a Facebook-oldalon vagy személyesen.)

A címnél nyilván fontosabb kérdés, hogy hogy állok magával a kézirattal. Nos, örömmel jelenthetem, hogy tartom a tervet, és a korábbi ígéretemnek megfelelően tavaszra nagy valószínűséggel elkészülök. Épp túl vagyok a kétszázezer karakteren, és (amennyire a vázlat alapján meg tudom becsülni) egy kicsivel túl a teljes kézirat felén. Szépen alakul a történet, és – bár azt máris látom, hogy nagyjából min kell majd javítanom, amikor befejezem és még egyszer végigmegyek az egészen – összességében elégedett vagyok az eddig elkészült szöveggel.

Most búcsúzom, de amint újabb hírem lesz, rögtön megosztom veletek itt a blogon. Addig is kellemes mikulást mindenkinek! :)
Hiba történt a modul működésében