2016. szeptember 9., péntek

Egy sorozat, ami beszippant és nem ereszt, és egy fura felismerés

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy a Facebook fizetett reklámjai nem igazán lopták be magukat a szívembe. De néha azért előfordul, hogy belenézek valamelyikbe, és így szúrt szemet nemrég...


Akinek ismerős a fenti betűtípus, az már tudja, hogy a Stranger Things című sorozatról beszélek. (Egyébként ezt a generátort használtam hozzá.) Érdekesnek tűnt az alapkoncepció: miért készítene valaki olyan horrort, ami nemcsak, hogy a nyolcvanas években játszódik, de minden szempontból úgy is néz ki, mintha akkor forgatták volna? Ezt mindenképp látnom kellett, és nem bántam meg. :) Azok kedvéért, akik még nem ismerik: a részek tele vannak Stephen King, Spielberg, D&D és Csillagok háborúja-utalásokkal (meg egy csomó egyébbel, biztos, hogy a felét se szúrtam ki), de senki se gondoljon valami csöpögős nosztalgiakoktélra. Igaz, hogy a rengeteg utalásnak és kisebb-nagyobb főhajtásnak köszönhetően harmincasként újra gyereknek éreztem magam, mégsem ezért szegezett a képernyő elé a sorozat, hanem a klassz ötletek és a nagyszerűen megformált szereplők miatt. De ez nem egy kritikai blog, így nem fogok bővebben írni róla: aki még nem látta, nézze meg! :)

Ésszerű (na jó, "észszerű") módon felmerült bennem, hogy ha a sorozatot jegyző Duffer testvérek letettek az asztalra valamit, ami ennyire lenyűgözött, akkor biztos a többi alkotásukat is élvezni fogom. Meglepetésemre azonban nem sokat találtam tőlük: egy egész estés filmet Hidden címmel, néhány sorozatrészt a Wayward Pines-ból, valamint pár önálló rövidfilmet. Végül a Hiddent néztük meg Évivel, ami egyrészt nagyon jó film (megérdemelt volna egy mozis bemutatót), másrészt viszont eléggé mellbe vágott: az alapötlete teljesen ugyanaz, mint az Új Galaxisban megjelent novellámé, az "Üvöltő világ"-é, ráadásul abban is hasonlít, hogy az egyik főszereplő egy kislány. Miután megemésztettem a dolgot, két következtetést vontam le magamban:

1. Biztos lesznek, akik plágiummal fognak vádolni. Ez nem túl jó.

2. Úgy tűnik, van valami közös a Duffer testvérek gondolkodásában és az enyémben. Ez viszont jó.

Szóval túltettem magam az ügyön, és kíváncsian várom a következő filmjüket, különösen a Stranger Things második évadát. :)