2018. február 28., szerda

Sorok mögött: Írni vagy majd később írni, az itt a kérdés


A legújabb "Sorok mögött" bejegyzéseink témája a halogatás, és azt kell mondanom, ritka az olyan téma, ami ennyire fekszik nekem. Aki követi a blogot és az aktuális projektjeimet, az tudja, miről beszélek: bár a tavalyi év közepén elkészültem a legújabb regényem, a Caladus csillaga első változatával, azóta sem történt semmi ezen a fronton. Na jó, történt, de csak a saját gépemen, a háttérben – de erről majd mindjárt.

Mielőtt rátérnék a részletekre, hadd áruljam el, hogy visszaeső halogató vagyok. Ezen nem nagyon lehet szépíteni: lételemem a lustaság. Hogy mást ne mondjak, ennek a bejegyzésnek ma 5 órára kell kikerülnie, és ezt a részt épp fél 10-kor írom, úgy, hogy órám van 10-től, déltől, 2-től és 4-től. De bízom benne, hogy készen leszek: a határidőket mindig betartom. Hogyan lehetséges ez egy notórius halogatónál? Úgy, hogy észben tartom, pontosan mennyi munka vár rám, és mikor van a legkésőbbi időpont, amikor el kell kezdenem. Akkor el is kezdem, de egy perccel sem előbb.

Az írással az a "probléma", hogy csak ritkán kell konkrét határidőre dolgozni. Az első regényemet, az Oni: Szürke vért egyetemistaként kezdtem el, aztán félretettem, 2009-ben ültem neki újra, és 2013-ban jelent meg. A trilógia további két része 2014-ben, majd '15-ben került a boltokba, hajszálpontosan a Könyvfesztiválra. Azért sikerült tartanom ezt a tempót, mert Roboz Gáborral, a sorozat szerkesztőjével megbeszéltük, hogy az Oni-könyvek könyvfesztiváli megjelenések lesznek, és minden évben egy újabb könyvvel jelentkezünk. Most azonban, amikor nincs szigorú határidőm a kézirat leadására, néha úgy érzem, belefulladok a halogatás mocsarába, míg máskor úgy, hogy haladok, amennyit tudok, de a három gyerek, az egyetemi oktatás, kutatás, cikkírás mellett ennyi fér bele. Az igazság valószínűleg a kettő között van, mert jó indokok ide vagy oda, legbelül tudom, hogy képes lennék ennél sokkal gyorsabban haladni. Lehet, hogy az kéne, hogy Gábor vagy Kati hívjon fel telefonon: sürgősen küldjem be a kéziratot, különben már nem fog beférni az idei kiadói tervbe. 

Mielőtt ráijesztenék mindenkire, hogy sohasem készülök el a regénnyel, gyorsan leszögezem: a kézirat első fele elnyerte a (nagyjából) végleges formáját, a kiadói szerkesztést nem számítva. A hosszú szünetnek köszönhetően, ameddig hagytam ülepedni a regényt, sok hibát meglátok, és lényegesen több dolgon változtatok, mint eredetileg gondoltam. Két teljes fejezetet dobtam kukába, egy másikat épp most írok át alapjaiban. (Nem arról van szó, hogy az eredeti munkám teljesen vállalhatatlan lett volna, de ha az embernek hirtelen bevillan egy ötlet, és az ösztöne azt súgja, hogy a történet azzal együtt lesz az igazi, akkor nincs mit tenni, változtatni kell.) Egyelőre nem merek jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mikorra készülök el, de a nyári időszakban több időm lesz, és nem szeretném szeptemberre átvinni a projektet. Annyit ünnepélyesen megígérek, hogy igyekezni fogok hatékonyabban küzdeni a lustaság démonával. :)

És most nézzük a többi halogató vallomását:

Bartos Zsuzsa
Puska Veronika
On Sai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hiba történt a modul működésében