Pályaműveket kaptam!

Postán már korábban is érkeztek művek a rajzpályázatra (hamarosan ezeket is alkalmam lesz megnézni), de most e-mailben is kaptunk anyagot. Szima Rella rajzairól van szó: szerintem nagyszerűen sikerültek, így arra gondoltam, közkinccsé teszem őket itt a blogon.

Íme Azgoth:

Valamint Wereczkey Elvira:

Ezúton is köszönöm a gyönyörű műveket! Miután lezárult a pályázat, felkerülnek majd az Oni molyos adatlapjára. Remélem, december végéig lesz még alkalmam rá, hogy szebbnél szebb rajzokkal lepjem meg a blog olvasóit. Más szóval várom a további alkotásokat! :)

Bálint első kézirata

Bálint nemrég múlt kétéves, de már az apukája nyomdokaiba lépett: ma délután komoly arccal összehozta az első művét a laptopon. Gondoltam, feltöltöm ide:

Z7z7é99ool,,,,,l,,,,,.,.lkpopokopépppüüöüüóüüóüüóüóéüopüöo9ioöüööoöioii9oiioopüü9piö8ölkplokmoloöjuuiikkkkjmkdred5r5rtt6óoöjiipkolkppüüüöli9677zu89uighz1111111111111111111100000000000000000iöjo6dbhhloöoöooooooy

Y

yú

Talán még korai lenne a publikációs lehetőségeken gondolkodni; félek, hogy szétszednék a kritikák. Mindenesetre jobban örülök neki, ha saját művet alkot, mint ha az enyémbe pötyög bele, ahogy mostanában a szokásává vált. :)

Egy finálé kezdete

Hát, ez az idő is eljött: már A Néma Város csúcsjelenetét írom. Akik esetleg sokallották az információözönt a Szürke vér végén, azokat ezúton is megnyugtatnám: most szó sincs ilyesmiről. :) Nehéz anélkül írnom róla, hogy fontos részleteket árulnék el, ezért inkább nem is próbálkozom a dologgal.

Remélhetőleg még az év végén, de legkésőbb a jövő év elején befejezem a kéziratot. Érzésre hasonló is ez, mint amikor az első regényemet fejeztem be, meg persze kicsit más is. Ezúttal nem kell majd összevissza küldözgetnem a kéziratot (ez már önmagában hatalmas pozitívum), hanem egy konkrét kiadótól és egy konkrét szerkesztőtől várok választ. Gáborral, a szerkesztőmmel az elmúlt hónapok alatt szerintem nagyon jó munkaviszonyt alakítottunk ki: együtt örültünk a kritikáknak (na jó, néha mérgelődtünk is), és ötleteltünk, hogy hogyan lehetne jobb promóciót csinálni az Oninak. Ez megkönnyíti, de ugyanakkor meg is nehezíti majd azokat a napokat, amikor az első reakciójára várok. Ezen a részen nagyon szívesen túlesnék már, de a regény végét sem írhatom gyorsabban, mint a többi részt, nehogy kapkodás legyen a vége. (Szerencsére nem vagyok kapkodó típus.)

Szóval még néhány hét, és véget ér egy újabb fejezet Áronék történetében. Ígérem, itt a blogon beszámolok majd minden fontos hírről, ami érinti a regényt. :)

Rajzpályázat

Tegnap felkerült a Ciceró Blogra az Oni rajzpályázat hivatalos kiírása, és arra gondoltam, írok egy kicsit személyesebb felhívást is ezzel kapcsolatban. Egy vallomással kezdeném: mindig is kétbalkezes voltam a rajzoláshoz. Az ének-zene és a testnevelés mellett a rajz volt az a tantárgy, ami miatt sohasem kaptam kitűnő bizonyítványt az iskolában. :) Ugyanakkor mindig is nagyra becsültem, ha valaki ügyesen bánik a ceruzával, és meg tudja jeleníteni a fantáziavilágot, amit elképzelt, annak tájaival, figuráival és hangulatával együtt. Más ez, mint az írás, de a két dolog valahogy mégis rokonságban áll egymással.

És, ha már a vallomásoknál tartunk, akkor hadd folytassam ebben a szellemben: az a helyzet, hogy megkértem Gábort, az Oni szerkesztőjét, hogy én is kaphassak egy-egy másolatot a beérkező e-mailekről. Nagyon kíváncsi vagyok a pályamunkákra! :) Amikor a történetet írom, mindig látom magam előtt a szereplőket és a helyszíneket, de nem szoktam túlzottan részletes leírásokba bocsátkozni, így biztos vagyok benne, hogy minden olvasó egy kicsit másként képzeli el az Oni világát. Izgalmas lesz látni a rajzokat, amelyekből kiderül, hogy pontosan hogyan.

Mindezt azért is írtam le ide, hogy előre szóljak: csak az pályázzon, akit nem zavar, ha a rajzait felteszem ide a blogra, ugyanis ez a tervem azokkal a művekkel, amelyek megfognak. :) Ha esetleg valakinek van rá ötlete, hogy milyen fórumon kellene még hirdetni a pályázatot, hogy minél több művészetkedvelőhöz eljusson, az feltétlenül írjon nekem. Addig is remélem, hogy sokan ceruzát ragadtok, mert rengeteg gazdára váró Oni-könyvjelzőnk van ám! :)

Egy online kupáról

A hétvégén befejeződött a két héttel korábban indult Kitao Madoka Kupa, ami egy rendhagyó, online sógibajnokság. Most először indultam ilyenen, nem csak azért, mert jobban szeretem a hagyományos, asztal feletti tornákat, hanem azért is, mert a legtöbb online verseny ligaként működik, vagyis nagyon sok partit kell lejátszani. Ez az egyenes kieséses rendszerű kupa azonban felkeltette a figyelmemet, így belevágtam.

Félretéve a saját eredményemet (az 1-3 danos kategóriában két fordulón ugyan sikerült túljutnom, de a negyeddöntőben kiestem), izgalmasnak tartom, hogy gombamód szaporodnak az ilyen versenyek. Japán, amerikai, európai, sőt afrikai résztvevők mindenféle akadály nélkül játszhatnak egymás ellen, és elemezhetik a partikat. Erről eszembe jutott egy nemrég olvasott regény: a Ready player one Ernest Cline-tól. Lehet, hogy eljön majd az az idő, amikor már nem fogunk fizikailag utazni egy sógiversenyre, hanem szépen kialakított, Edo-kori japán díszletekkel felszerelt virtuális térben gyűlünk össze az avatárjainkkal. :)