Bár ez alapvetően nem egy film- vagy játékajánlós blog, néha mégis teszek egy-egy kivételt, ha valamivel kapcsolatban nem tudom magamban tartani a lelkesedésemet (gondolván, hogy úgyis belefér abba a vegyes koktélba, amit tálalni szoktam itt a blogon). Így teszek most is, mert találtam egy játékot, ami annyira be tudott vonni, mint már évek óta semmi más.
Szeptember elején figyeltem fel a Phasmophobiára: egyből felvettem a kívánságlistámra, amikor promózni kezdték a Steamen, hogy nemsokára megjelenik early accessben. Később egy időre elfeledkeztem róla, és csak pár héttel a megjelenés után olvastam, hogy micsoda hype van körülötte. Gyorsan ki is próbáltam, és azóta sem tudok leakadni róla. :)
Nem vagyok igazán elfogulatlan bíráló, hiszen a Parajelenségek az egyik kedvenc horrorfilmem, de úgy tudom elképzelni, hogy ha a valóságban is léteznének kísértetek, akkor szellemvadásznak lenni valami olyasmi munka lenne, mint ebben a játékban: bizonyítékokat kell gyűjtenünk, ami néha könnyen megy, néha nem olyan könnyen, olykor pedig nem találunk szinte semmit, egészen addig, amíg késő nem lesz, és a szellem elszántan vadászni nem kezd ránk. Két dologban különbözik a Phasmophobia a hasonló horrorjátékoktól:
1. Nincs igazi fegyverünk a kísértet ellen. Akadnak trükkök, amivel össze tudjuk zavarni, vagy csökkenteni annak valószínűségét, hogy vadászni fog ránk, de nem tudunk végleg megszabadulni tőle: "csak" annyi a feladatunk, hogy a bizonyítékainkat átadjuk egy szellemirtó csapatnak. (Who you gonna call?) Ez nagyon jól megágyaz a feszültségnek a játékban.
2. Minden küldetés egy újabb, véletlenszerűen generált szellemet jelent, ami nem csak a típusára vonatkozik. A kopogó szellem gyakrabban dobál tárgyakat, nyit ki ajtókat vagy kapcsolgatja a villanyt, de csak ez alapján nem találhatjuk ki, hogy erről a típusról van szó, hiszen lehet szó akár egy szokatlanul aktív fantomról vagy bármi másról is. És a szellem minden jellemzője ilyen: ha nem tudunk konkrét bizonyítékokat szerezni (ami gyakran előfordul), akkor csak gyanújelek maradnak, amik egyik vagy másik irányba terelik a gondolkodásunkat. Egyes szellemek szeretnek folyton riogatni minket a legkülönbözőbb módokon, de lehetetlen rávenni őket, hogy vadászni kezdjenek, míg mások meglapulnak, nem vagy alig adnak jelt magukról, és hirtelen, orvul elkapnak. Vannak, akik őrült tempóban nyomogatják a tévét vagy a rádiót, míg mások inkább tárgyakat hajigálnak, vagy folyton megjelennek előttünk.
A játék hangulata akkor működik a legjobban, ha barátokkal játsszuk, lehetőleg 4 fős csapatban. A rádió időnként bugokat produkál, de a Discord megoldja a problémát. A beszélgetés, a bizonyítékok megosztása egymással, a közös menekülés mind olyan élmény, amire sokáig emlékezni fogunk. Ha minden jól megy, ma este is ezt fogjuk játszani Évivel és két barátunkkal, szóval jó szívvel ajánlom bárkinek, aki egy kicsit is kedveli (vagy épp gyűlöli) a szellemeket. :) Boldog Halloweent mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése