Home office

Amikor (2012 óta először) törölték a tokiói tavaszi kurzust, így elmaradt a japán utam, azt hittem, ennél jobban nem fog érinteni a SARS-CoV-2 terjedése. Talán nemcsak én, de sokan mások is úgy érezhették a hírek olvasásakor, hogy karantén, kijárási korlátozás, bolti rohamok és hasonlók csak más országokban fordulhatnak elő, a mi unalmas kis hazánkban nemigen. Mekkorát fordult azóta a világ! Elég sokat gondolkodtam, írjak-e egy ilyen bejegyzést; nem tudom, szükség van-e rá, mivel amúgy is ilyenek lepik el az internetet. Mégis úgy gondoltam, röviden lejegyzem ide a saját gondolataimat a témával kapcsolatban. Ha más haszna nem is lesz, később érdekes lehet újraolvasni.

Bár az órákat jó ideje távoktatásban tartjuk, egészen a múlt hét végéig még bejártam dolgozni. Csak most, a kijárási korlátozás elrendelése után döntöttem úgy (sok más munkatársammal együtt), hogy ha nem muszáj, inkább nem mászkálok, és az én munkámhoz nagyrészt nem muszáj. Érdekes érzés itthon ülni a home office-ban; a neten olvasom, hogy sokakat frusztrál ez a helyzet, terjed a depresszió. Én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom magamon: jó érzés folyamatosan látni a gyerekeket, játszani velük, együtt tanulni Bálinttal (szerencsére Évi és én egymást közt be tudjuk osztani az ilyen feladatokat), filmet készíteni a családról (mivel Évi most óvónőként "távoktatásban" tart tornát), és igen, órákat tartani sem rossz ilyen módon.

Hogy szokatlan, az persze tény. Ha nincs ez a helyzet, akkor valószínűleg még jó ideig (vagy talán soha) nem kerültem volna ilyen közeli ismeretségbe a Zoom és a WebEx programokkal. Elég vicces dolog az órák előtti névsorolvasás helyett mikrofonpróbát tartani ("Mindenki jól hall? XY kapcsolja ki a mikrofonját, mert kétszer hallom magam!"), és nem minden bevált módszerem működik úgy, ahogyan eddig. A legtöbb témához megvoltak már a bejáratott vázlataim, amiket saját kézzel szoktam felrajzolni a táblára, mert úgy érzem, jól kiegészítik az előadásokon bemutatott diasorokat. Modern technika ide vagy oda, ezeket képtelen vagyok egérrel reprodukálni egy virtuális "táblán". (Na jó, inkább arról van szó, hogy a vizuális ábrázolás sosem volt erős oldalam, de tollal a kezemben még tudtam valami olyat alkotni, ami éppen megütötte az átláthatósághoz szükséges minimális szintet, míg egérrel pont annyival vagyok ügyetlenebb, hogy ezt már nem tudom teljesíteni.) Így nemcsak a szemináriumokon, hanem a tutoringokon is főleg a Powerpointra támaszkodom, bőséges szóbeli magyarázattal kísérve a diákat. Az eddigi visszajelzések alapján sikerülni szokott követhető órákat tartanom, de folyamatosan gondolkodom rajta, miken tudnék változtatni, hogyan lehetne fejleszteni azon, ahogy leadom az anyagot. Valahogyan érzékelem a rejtett lehetőségeket, csak még nem igazán tudok élni velük. Az biztos, hogy egészen másképp kell dolgoznom, mint eddig, de az újdonság varázsa még nem múlt el számomra, és kifejezetten jól hat rám, miután tizenhárom évig oktattam majdnem mindig ugyanazt, majdnem mindig ugyanúgy.

A munka mellett többet olvasok, és több időm van videojátékokra is (hmm, a Witcher 3 tényleg zseniális játék). A fikcióírást most szándékosan kerülöm addig, amíg nem kapok végleges választ a kiadótól a Caladus csillagára. Ha minden jól megy, ebben az időszakban egy picit el tudok távolodni a kézirattól, így ha (amikor) megint javítanom kell rajta, frissebb szemmel tudom majd megtenni.

A home office nyilván nem fenékig tejfel, és tény, hogy szinte mindenkinek (nekem is) kiesnek bizonyos bevételek, fenyeget a közelgő gazdasági válság. Tényleg akadnak, akik megbetegedtek, vagy elveszítették a munkájukat, de a többiek számára szerintem nem annyira vészes a helyzet, mint amennyire (a facebookos kommentek alapján) az emberek hajlamosak túlreagálni. Végül is túléltük a 2008-as válságot is, nem igaz? Én úgy látom, ha az ember meglátja a home office szépségét, akkor olyan tapasztalatokkal gazdagodhat, amikre az eddigi, szokásos mederben csordogáló élet nemigen adott lehetőséget. Kívánom, hogy a blog minden olvasója pozitív szemlélettel tudja átvészelni a mostani, különös időszakot, és hogy mindannyian hasznos dolgokat tanuljunk belőle.