Az idei nyaram elég sűrűre sikeredett, így picit megcsúsztam az idei írótábor beszámolójával. (Mégsem szeretném elhagyni, hiszen 2014 óta "hagyomány" nálam, hogy minden évben írok pár sort a táborról ide a blogra.)
Idén Szilvásváradra látogattunk, amit valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom, de azért felteszek pár képet a kilátásról:
Az idei tábor annyiban hasonlított a tavalyira, hogy Csilla előadásokkal készült (ezúttal Donald Maas The emotional craft of fiction című könyvéből), és ehhez kapcsolódó feladatokat kellett megoldanunk. Ehhez vinnünk kellett egy kész vagy félkész, legalább öt jelenetből álló írást. Én természetesen az átdolgozás alatt álló regényemet, a Caladus csillagát vittem, és azt kell mondjam, nagyon kapóra jött a téma: elkövettem a klasszikus hibát, amit Donald Maas szerint sok író el szokott, ti., hogy a cselekmény ívére koncentráltam a főszereplő érzelmi ívének kárára. Nyilván nem arról van szó, hogy semmit se írtam volna a szereplőm érzéseiről, de korántsem kezeltem olyan tudatosan ezt a vonalat, mint ahogy kellett volna. Több feladatnál is úgy éreztem, mintha kifejezetten nekem találták volna ki, azaz konkrét hiányosságokra ébresztett rá a kéziratban. Ezeknél igyekeztem úgy megírni a megoldást, hogy ne csak tábori gyakorlatként működjenek, hanem be tudjam építeni őket magába a regénybe.
A másik dolog, amiért nagyon élveztem az idei tábort, hogy a többiektől rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a készülő regényre, és Martenre, a főszereplőre. Csilla egy olyan tanácsot is adott vele kapcsolatban, ami egy csapásra megoldott egy motivációs problémát (ezen agyaltam már június óta, és bár sikerült kitalálnom egy megoldást, nem voltam vele maradéktalanul elégedett). A tábor után legszívesebben azonnal nekiültem volna regényt írni, de másnap már indultunk is Pozsonyba, a Sógi Eb-re. (Egyébként az se sikerült rosszul, bejutottam a legjobb 16 közé. Akit esetleg érdekel, itt meg tudja nézni az Eb-címért folytatott küzdelmet, ahol az első 32 kiemelt európai játékos versenyezhetett, Elo-pontszám alapján, itt pedig a WOSC, a nyílt világbajnokság eredményeit, ahol nagyon erős japánok is elindultak.) Miután hazaértünk, minden visszatért a rendes kerékvágásba, és én is újra nekiültem a regénynek. Azt mondhatom, eddig jól haladok vele, és látni vélem, ahogy pozitív irányba változik a kézirat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése