Írótábor 2015

Talán soha nem volt még olyan sűrű nyaram, mint az idei. A hagyományos, nagycsaládos nyaralás mellett most úgy döntöttünk, négyen külön is ellátogatunk a Balatonhoz, augusztus végén Prágába utazunk a sógi Európa-bajnokságra, és ha nagy ritkán mégis be tudok menni a munkahelyemre, akkor várnak rám a szept. 2-ai PhD védésem előkészületei. Ennek ellenére semmiképp sem akartam kihagyni az Írókör éves találkozóját, ahová idén is kaptam meghívást. (Mondhatjuk úgy is, hogy meghívattam magam, de talán nem érte őket meglepetésként a dolog, hiszen tavaly úgy váltunk el, hogy idén is szívesen látnak.)

Az idei táborban vendégként velünk volt Vicomte, a Kéziratok Éjszakájának győztese, valamint Kemese Fanni, akit eddig csak blogbejegyzéseiből ismertem (ő is részt szokott venni a „Sorok mögött” körblogolós projektben), most viszont két igazán klassz novellát is elolvashattam tőle. Zebegényben festői környezetben írhattunk: voltak ott erdők, hegyek, Duna-part, szép kert, terasz, na meg jó sok egér vagy patkány. (Egyik éjszaka, fél kettőkor suttogó figyelmeztetésre ébredtem: „Gergő! Gergő!” Kiderült, hogy mászott valami a fejem felett, ami lehetett patkány vagy egy szokatlanul termetes egér is.)

A gyerekeket nem akartuk még ide is elcipelni, hadd pihenjenek egy kicsit két utazás között, így egyedül mentem, míg Évi otthon maradt velük. Bár alapvetően olyan típus vagyok, aki legszívesebben mindenhová családdal menne, most egész más benyomásaim maradtak a táborról, mint tavaly, amikor külön szálláson laktunk: több alkalmam nyílt beszélgetni a többiekkel, és az esti novellaelemzésekben is aktívabban részt tudtam venni. (Igyekeztem is minden idegszálammal a novellákra koncentrálni a hideg helyett, mert elfelejtettem hosszú nadrágot vinni magammal.)

Többektől hallottam, hogy jó novellák születtek a táborban, és úgy érzem, nekem is jobban ment a munka, mint legutóbb. Akkor mindhárom feladatot teljesítettem, de igazából egyikkel sem voltam elégedett, míg idén csak két írásra futotta, de ezekkel talán lehet kezdeni valamit. (Igaz, az egyik olyan rövid, hogy legfeljebb valamilyen egyperces pályázatra lehet jó.) A többiektől hasznos ötleteket, kritikákat kaptam mindkét novellához; arra gondoltam, most még egy kicsit pihentetem őket, aztán a védés után nekilátok az átírásnak. Összességében úgy érzem, legalább annyit tanultam a táborban, mint tavaly, és ha a többiek nem bánják, mindenképp szeretnék részt venni jövőre is.