Ismét elnézést kell kérnem a blog olvasóitól, amiért már több mint egy hónapja nem jelentkeztem új bejegyzéssel; ezúttal nem csak az Onival voltam elhavazva. Július közepén részt vettem a sógi Eb-n (aminek már szenteltem egy bejegyzést), utána pedig legalább ugyanilyen kemény kiképzésen mentem keresztül, mivel idén július 30-ától augusztus 3-áig Sárbogárd közelében, Nagyhörcsökpusztán került sor az Írókör éves szakmai táborára, ahová engem is meghívtak. Valószínűleg sokan vannak a blog olvasói között, akiknek ismerősen cseng a név: a Delta Műhely utódjáról van szó, egy társaságról, amely hazai fantasztikus írókat tömörít, olyan jól ismert szerzőket is, mint például Kleinheincz Csilla, Markovics Botond (Brandon Hackett) vagy Varga Bea (On Sai).
A nagyhörcsökpusztai faház festői környezetben, egy tó partján bújik meg. Láttunk őzet, jégmadarat, kócsagot, de hallottuk a disznóvágást kísérő borzalmas halálsikolyokat is a tó túlsó partja felől. Mivel először kaptam meghívást, nem igazán volt elképzelésem arról, pontosan mire számíthatok, de nagy meglepetésemre mindenki úgy fogadott, mint egy jó ismerőst: egyáltalán nem éreztették velem, hogy új vagyok a társaságban. A tábor hangulata sokkal oldottabb volt, mint vártam, és kb. a második naptól már én sem feszengtem, eleresztettem néhány gyenge poént. A környezet szépsége miatt a családot is magammal vittem, és renitensként a sárbogárdi szállásunkról ingáztam be a táborba, így az esti beszélgetésekből sajnos kimaradtam. Jövőre azonban a gyerekek is idősebbek, könnyebben kezelhetőek lesznek; hátha meg tudjuk oldani valahogy a közös szállást.
Egyetlen dologgal nem voltam megelégedve a tábor kapcsán: a saját teljesítményemmel. Annyit előre tudtam, hogy kötött témákra, motívumokra fogunk novellákat írni, de eleve nem túl sok novellát írtam eddig, kötött témára pedig egyet sem. Valahogy azért csak kipréseltem magamból 22 ezer karaktert az írásgyakorlatok alatt, de mindig maradt bennem valamilyen hiányérzet az adott írással kapcsolatban – rosszul kibontott karakter, összecsapott befejezés –, amit a kapott kritikák is jól tükröztek. Ha jövőre is kapok meghívást, lehet, hogy követem a többség példáját, és csak egy-két novellát adok be a háromból, így több időm lesz az adott feladatra, és elkerülhetem a kapkodást a beadási határidő előtti utolsó órákban. Mindezzel együtt a rendszer valóban nagyszerűen működik: a megírt novellák közös elemzése rámutat, mi az, amit az ember jól csinál, és milyen téren érdemes még fejlődnie. Úgy érzem, nagyon sokat tanultam az idei táborból, és már várom a következő alkalmat.
Ezzel egyelőre búcsúzom, de aki szívesen olvasna még az írótáborról, mindenképp látogasson el Csilla, Anita, Bea és Süsü blogjára is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése