A Néma Város borítója

Íme az első konkrétum A Néma Várossal kapcsolatban: a gyönyörű borító, amely a grafikus levele alapján szinte már véglegesnek tekinthető. Az alkotója Kovács Péter, aki nem csak borítótervezőként, hanem képregényrajzolóként is ismert. Hozzá kell tennem, hogy jó néhány "apró javítást" kértem Pétertől az elmúlt hetek alatt; a legtöbb művésznek szerintem az agyára mentem volna, de ő mindig készségesen, rugalmasan reagált. Ezért legalább olyan hálás vagyok neki, mint magáért a grafikáért. Nektek hogy tetszik? Kommentelni ér. :)

Ahogy a borító is sugallja, ebben a részben igazán "belecsapunk a lecsóba". Szerencsére már a könyvre sem kell sokat várni: közeledik a szerkesztési fázis vége. Épp ezért nem is írok túl hosszú bejegyzést, mert bizony még meg kell küzdenem néhány jelenet javításával. :) Addig is, amíg a regény a boltokba nem kerül, érdemes megnézni Péter munkáit a neten, én pl. ezt a képregényt találtam.

Ui. A képen látható lény akár már a Szürke vérből is ismerős lehet, mégpedig a regény legutolsó bekezdéséből. :)

Néhány gondolat a Magyar Könyvek Viadaláról

Bár a legtöbb kategóriában már megszületett a döntés, a napokban még zajlik a Magyar Könyvek Viadala nevű kezdeményezés. Aki még nem ismeri, ezen a linken tájékozódhat róla. A verseny hagyományteremtő jelleggel született, vagyis várhatóan a következő években egyre többen fognak hallani róla. A dolog lényege, hogy hazai könyves bloggerek pontozzák az adott évben megjelent magyar könyveket, és a pontok alapján az egyes kategóriák első öt helyezettje jelölést kap a viadalon. Ettől kezdve a közönség az interneten szavazhat az öt jelöltre.

Két jelölést is köszönhetek a nomináló bloggereknek az Oni: Szürke vérrel, "Az év ifjúsági könyve" és "Az év elsőkönyves debütálása" kategóriában. Bár végül egyiket sem sikerült díjra váltani (sőt, mindkét kategóriában csak az 5. helyen végeztem), nem vagyok csalódott. A jelölések jó forgalmat generáltak az Oni Facebook-oldalán, és úgy érzem, sok lehetséges olvasó a viadalnak köszönhetően hallott először a regényről. Azt hiszem, éppen ez lehet a kezdeményezés legfőbb célja: marketing a magyar könyvek számára.

Egy érdekes facebookos beszélgetésben elég sok kritika érte a viadalt: túlságosan egysíkú a jelölt könyvek mezőnye, a közönségszavazás pedig nem ad reális végeredményt. Úgy érzem, e felvetéseknek van is némi alapja, de ha beigazolódik a szervező előrejelzése, és a jövőben tényleg több blogger fog részt venni a nominálás folyamatában, akkor többszínű lehet a viadalban részt vevő könyvek palettája is. (Bár sajnos én sem olvasok elég hazai könyvet, az ifjúsági és gyermekirodalom kategóriában hiányoltam pl. Csukás István és Böszörményi Gyula nevét, akik új írásokkal jelentkeztek tavaly, az elsőkönyves kategóriában pedig Lőrinczy Judit Ingókövek című regényét, amelynek mindenképpen jelölést kellett volna kapnia.) Többen úgy vélték, a közönségszavazás eredménye leginkább azt fogja tükrözni, hogy melyik író tud nagyobb szavazótábort mozgósítani a Facebookon, de azt hiszem, a kategóriák többségében reális végeredmény született, amely jól mutatja az egyes könyvek ismertségét. Az ismertségi és a minőségi sorrend persze nem feltétlenül fed át, és ez lehet a közönségszavazás másik problémája. Aki úgy érzi, ezt azért írom, mert az Oni mindkét kategóriában sereghajtóként végzett, annak nincs... na jó, csak részben van igaza. :)

Ami azonban magát a Magyar Könyvek Viadalát illeti, szerintem mindenképpen nagyszerű kezdeményezésről van szó. Kíváncsi vagyok, mit fognak változtatni rajta, valóban még jobb lesz-e a jövőben. Én mindenesetre azon leszek, hogy A Néma Város is megüsse a mércét, és jelölést kapjon a következő viadalon. :)

Szerkesztés alatt A Néma Város

Remélem, sokan velem örültök a hírnek: a szerkesztőm, Roboz Gábor tetszését elnyerte A Néma Város kézirata. Mától hivatalosan is szerkesztés alatt áll: Gábor és én keményen dolgozunk majd, hogy időben a nyomdába kerülhessen, és a tavaszi Könyvfesztiválon be tudjuk mutatni a folytatást.

Az biztos, hogy izgalmas időszak következik. Van, aki retteg a szerkesztéstől, hiszen ilyenkor a szerkesztő sokat változtat, és még több változtatást javasol a kéziratban. Én mégis inkább izgalmas feladatként, kihívásként tekintek a dologra, és egy lehetőségként, hogy továbbfejlődjek. Bevallom, a tavalyi szerkesztést nagyon élveztem, és azok alapján, amit eddig megbeszéltünk Gáborral, az idén sem lesz ez másképp.

Szóval tényleg viszket az ujjam a billentyűzeten, de türelemmel várok, amíg Gábor elkészül az első szakasz szerkesztésével, és én is nekiláthatok. Ti is legyetek türelmesek, már csak néhány hónap, és A Néma Város a polcokra kerül (de jó ezt leírni).

Rajzok az Igazgyöngy Alapítványtól

Ahogy korábban már jeleztem, postán is kaptunk műveket a rajzpályázatra, mégpedig 9-12 éves, hátrányos helyzetű gyermekektől, akik az Igazgyöngy Alapítvány Alapfokú Művészeti Iskolájába járnak. A kézzel írt nevek elolvasása néhány esetben nem volt könnyű; ezúton is elnézést mindenkitől, akinek esetleg helytelenül szerepel a neve. (Természetesen azonnal kijavítom, ha kapok ilyen észrevételt e-mailben vagy itt, a blogon.)

A rajzok szerintem csak lazábban kapcsolódnak a regény témájához, de nagyon szépen sikerültek, különösen, ha figyelembe vesszük az alkotók életkorát is. Kommentárt ezúttal nem fűzök hozzájuk, mert bár a legtöbb esetben van róla elképzelésem, hogy egy-egy mű a történet melyik elemére utal, semmiképpen sem szeretnék rosszul tippelni: a legjobb talán, ha önmagukért élvezzük a rajzokat. Akkor a bevezető után jöjjenek maguk az alkotások!

Gertner Réka rajza:

 Horváth Dorina rajza:

Kecskeméti Beatrix rajza:

Kertész Emőke rajza:

Magyari Márk rajza:

És Tölcsér Andrea rajza:

A rajzpályázat kapcsán váltottam néhány e-mailt az alapítvány egyik munkatársával, aki nagyon kedvesen és közvetlen hangon beszélt a tevékenységükről, az odajáró gyerekekről. Úgy érzem, fontos lenne, hogy többen megismerjék az alapítvány szemléletét: lényegesen több hasonló kezdeményezésre lenne szükség az ország különböző részein. Persze, az ember sokat hall arról, hogy milyen fontos a kisebbségi közösségek, a mélyszegénységben élők integrációja, elméletben én is tudtam erről, de itt egy nagyon is gyakorlatias, működő rendszerről van szó.

Fontos, hogy tegyünk valamit, hiszen Magyarországon nagyon sok gyermek él embertelen körülmények között. Épp ezért arra kérném a blog olvasóit, hogy ha van néhány percük, látogassanak el a művészeti iskola honlapjára, valamint a "Nyomor szele" blogra.

Aki támogatni szeretné az alapítvány munkáját, ebben a webshopban olyan táskákat és más tárgyakat vásárolhat, amiket a hátrányos helyzetű gyermekek rajzait felhasználva az anyukák készítettek.

Ezúton is köszönöm a rajzokat minden gyermeknek, aki részt vett a pályázaton (valamint felkészítő tanáraiknak), és további jó rajzolást kívánok nekik és a többieknek is!

Lezárult a rajzpályázat

December 31-ével nem csak a 2013-as év, hanem az Oni-rajzpályázat is befejeződött, noha az egészen másfajta tűzijátékot tartogatott a végére. :) Szima Rella gyönyörű rajzait Wereczkey Elviráról és Azgothról már méltattam egy régebbi bejegyzésben, és ha minden jól megy, a jövő hét folyamán a postán érkezett művek is felkerülnek a blogra. Addig is lássuk, mi minden futott be a kiadó e-mail címére a pályázat utolsó napjaiban.

Kezdésnek mindjárt itt van Gargya Fanni rajza Annáról. Nincs rá más szó: egyszerűen édes. Azzal, hogy még Parszifált, a táskán lógó bábut is lerajzolta, engem megvett kilóra. :) Nektek hogy tetszik?

Most pedig Soltész Éva művét csodálhatjuk meg az állóóráról, amit Áronék édesapja hagyott örökül a gyermekeire:

Virág Fruzsina két rajzot is beküldött. Az első azt a festményt ábrázolja, amit a történet szerint Dahlia készített az Annáról szóló jóslat mellé. Hihetetlen jók a részletek: nézzétek pl. Anna haját!

A másik rajzon Anna és Áron vitáját láthatjuk A Gyűrűk Uráról. (Micsoda véletlen, hogy épp Tolkien születésének évfordulóján kerül fel a netre!) Ez a kép az arckifejezésekkel vett meg magának. Arnold (az egyik munkatársam az irodában) fel is figyelt rá, hogy min vigyorgok ennyire.

Az utolsó festmény csak ábécésorrendben az utolsó: Vitányi Regina tudását dicséri. Bevallom, az értelmezése feladta számomra a leckét, pedig miután leesett az a bizonyos tantusz, olyan egyértelműnek tűnik: a Szürke vér csúcsjelenetét ábrázolja. Nincs rá mentség, hogy nem jöttem rá előbb! Tényleg nem értek a festészethez, de van benne valami, ami még egy magamfajta laikus pillantását is fogva tartja. Le a kalappal!

Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki rajzot küldött a pályázatra. Most, amikor A Néma Város utolsó oldalait írom, és a korábbi fejezeteket csiszolgatom a végső hajrában, különösen jól jön az inspiráció. Már majdnem ideírtam, hogy szerencsére nem nekem kell majd választanom a pályaművek közül, de aztán eszembe jutott, hogy bizony én is leadok egy szavazatot. Az biztos, hogy nem könnyítettétek meg a dolgomat!

Hát, nincs más hátra, mint hogy elnézést kérjek mindenkitől, aki túl nyálasnak találta a rajzok mellé írt kísérőszöveget (hiába, egy kicsit elérzékenyültem), aztán közzétegyem a bejegyzést, és mielőbb visszatérjek Barathrumba. :) Ja, és persze boldog új évet a blog minden olvasójának!