Pár nappal ezelőtt végigfutottam a korábbi bejegyzéseimet a készülő regényem, a Caladus csillaga kapcsán, és ekkor szúrt szemet, hogy egyszer régen már írtam arról, hogy hamarosan a fináléhoz érkezem a kéziratban. Ez volt az a bejegyzés, és bármilyen hihetetlen is (számomra az), több mint két évvel ezelőtt, 2017 januárjában született.
Rengeteget változott azóta a regény (másfélszer nagyobb a terjedelme, mint eredetileg terveztem), és nem csak az: időközben elköltöztünk, született egy lányom, aki már másfél éves lesz, én pedig befejeztem a kézirat első változatát, de kevesebb lett az időm, megfogyatkozott a motivációm a szerkesztgetésre, novellákat publikáltam, aztán újult erővel tértem a vissza a regényhez, és már pár hónapja kitart a lendületem: akkor sem tört meg, amikor elindult az új félév, és több lett a teendőm az egyetemen. Szinte mindenhol elég sokat változtatok, és akkor sem fáj a szívem, ha egész fejezeteket dobok ki és írok újra. Még egy bő százezer karakter van a végéig, vagyis a tényleges finálé – ezen a ponton már nem fogok leállni.
Aki követi a blogot, az hamarosan számíthat egy japán témájú bejegyzésre (idén márciusban is ott fogok dolgozni két hétig), a következőben pedig már reményeim szerint megtehetem azt a bizonyos bejelentést. De csitt, azért még ne kiabáljuk el a dolgot. :)