2014. augusztus 23., szombat

Készül A bábu és a Talizmán




A blog kezelőfelülete lehetőséget ad arra, hogy követni tudjam, milyen keresőszavak hoznak látogatókat az oldalra; ez alapján mostanában az a benyomás alakult ki bennem, hogy többen hiányolják a trilógia befejező részével kapcsolatos híreket. Elgondolkodtam, vajon mi lehet ennek az oka, aztán letaglózott a felismerés: még semmilyen hírt nem osztottam meg A bábu és a Talizmánról! Szóval itt az ideje, hogy pótoljam a hiányosságot. (Képnek olyat kerestem, amin szerepel Parszifál, a bábu vagy az Első Talizmán. Meg is találtam Gargya Fanni rajzpályázatos művét: Anna táskáján látható Parszifál.)

A könyvvel egyébként egészen jól állok: ha sikerül tartanom a tervezett oldalszámot, akkor nagyjából a fele van még hátra. Gáborral, az Oni-trilógia szerkesztőjével azt beszéltük meg, hogy lehetőleg még karácsony előtt leadom neki a kéziratot – eddig ez tarthatónak tűnik. (Nem, mintha olyan munkamániások lennénk, akik az ünnepek alatt akarnak szerkeszteni, de így Gábornak lesz egy kis ideje olvasgatni, mielőtt januárban nekilátunk az igazi munkának, és talán nem kell majd annyira sietni, mint a második résznél.) Most épp az egyik központi jeleneten dolgozom, és aztán már csak a célegyenes, a lezáráshoz vezető események láncolata vár rám.

A regényen kívül egy feladatot kell még kipipálnom a közeljövőben: elvégezni az utolsó módosításokat a disszertációmon. (Igazából már másfél éve készen van, de elég sokat kellett várni a cikkek elfogadására, így kicsit újítani kéne a hivatkozásokat, és a cikkek alapján igazítani a szövegen.) Ez nem fog sok időbe kerülni, és az őszi félévben oktatási feladat sincs annyi, mint tavasszal, úgyhogy most már elsősorban az Oni-trilógia befejezése lebeg a szemem előtt. A blogot sem fogom elhanyagolni, közzéteszek minden hírt a kézirattal kapcsolatban, szóval érdemes lesz nézegetni. :)

2014. augusztus 6., szerda

Írótáboros élmények


Ismét elnézést kell kérnem a blog olvasóitól, amiért már több mint egy hónapja nem jelentkeztem új bejegyzéssel; ezúttal nem csak az Onival voltam elhavazva. Július közepén részt vettem a sógi Eb-n (aminek már szenteltem egy bejegyzést), utána pedig legalább ugyanilyen kemény kiképzésen mentem keresztül, mivel idén július 30-ától augusztus 3-áig Sárbogárd közelében, Nagyhörcsökpusztán került sor az Írókör éves szakmai táborára, ahová engem is meghívtak. Valószínűleg sokan vannak a blog olvasói között, akiknek ismerősen cseng a név: a Delta Műhely utódjáról van szó, egy társaságról, amely hazai fantasztikus írókat tömörít, olyan jól ismert szerzőket is, mint például Kleinheincz Csilla, Markovics Botond (Brandon Hackett) vagy Varga Bea (On Sai).

A nagyhörcsökpusztai faház festői környezetben, egy tó partján bújik meg. Láttunk őzet, jégmadarat, kócsagot, de hallottuk a disznóvágást kísérő borzalmas halálsikolyokat is a tó túlsó partja felől. Mivel először kaptam meghívást, nem igazán volt elképzelésem arról, pontosan mire számíthatok, de nagy meglepetésemre mindenki úgy fogadott, mint egy jó ismerőst: egyáltalán nem éreztették velem, hogy új vagyok a társaságban. A tábor hangulata sokkal oldottabb volt, mint vártam, és kb. a második naptól már én sem feszengtem, eleresztettem néhány gyenge poént. A környezet szépsége miatt a családot is magammal vittem, és renitensként a sárbogárdi szállásunkról ingáztam be a táborba, így az esti beszélgetésekből sajnos kimaradtam. Jövőre azonban a gyerekek is idősebbek, könnyebben kezelhetőek lesznek; hátha meg tudjuk oldani valahogy a közös szállást.

Egyetlen dologgal nem voltam megelégedve a tábor kapcsán: a saját teljesítményemmel. Annyit előre tudtam, hogy kötött témákra, motívumokra fogunk novellákat írni, de eleve nem túl sok novellát írtam eddig, kötött témára pedig egyet sem. Valahogy azért csak kipréseltem magamból 22 ezer karaktert az írásgyakorlatok alatt, de mindig maradt bennem valamilyen hiányérzet az adott írással kapcsolatban – rosszul kibontott karakter, összecsapott befejezés –, amit a kapott kritikák is jól tükröztek. Ha jövőre is kapok meghívást, lehet, hogy követem a többség példáját, és csak egy-két novellát adok be a háromból, így több időm lesz az adott feladatra, és elkerülhetem a kapkodást a beadási határidő előtti utolsó órákban. Mindezzel együtt a rendszer valóban nagyszerűen működik: a megírt novellák közös elemzése rámutat, mi az, amit az ember jól csinál, és milyen téren érdemes még fejlődnie. Úgy érzem, nagyon sokat tanultam az idei táborból, és már várom a következő alkalmat.

Ezzel egyelőre búcsúzom, de aki szívesen olvasna még az írótáborról, mindenképp látogasson el CsillaAnita, Bea és Süsü blogjára is!