Stáblista

Két héttel ezelőtt izgalmas meghívást kaptam: az Alföld TV-n futó Stáblista című talk show-ban a Sárkányok háza került terítékre, és a műsorvezető arra kért, legyek én az egyik vendég, aki kifejti a véleményét róla. Meglepetésként ért a dolog, hiszen eleve ritkán szerepelek a médiában, és azzal a néhány alkalommal a saját regényeimről vagy kutatásomról kellett beszélnem. Ezúttal viszont merőben más volt a téma, és első kérdésként az merült fel bennem, hogy miért pont rám esett a választás. A műsorvezető, Hutóczki-Orosz Éva nem váratott sokáig a válasszal: a műsor koncepciója az, hogy a két vendég közül az egyik a filmes világból érkezik, míg a másik azon kívülről (volt már szociológus, pszichológus, képregényszakértő). Ezúttal egy fantasyval mélyebben is foglalkozó kollégája javasolt engem, amit már önmagában is megtisztelőnek éreztem.

Maga a beszélgetés az Apolló Moziban zajlott le, kellemes és kötetlen körülmények között. Igyekeztem releváns dolgokat hozzáfűzni, bár George R. R. Martin könyvét, a Tűz & vért csak pár nappal korábban kezdtem el olvasni, mivel gyanítottam, hogy a talk showban szóba kerül majd. Az anyag péntek este került adásba az Alföld TV-n, de a Youtube-ra is felkerült, így akit érdekel, itt megnézheti.

Érdekes élmény volt kívülről nézni magam, és megfigyelni, hogy pótcselekvésként szinte folyamatosan az arcomon babráltam. Ez azért elárulta, hogy zavarban voltam, még ha akkor nem is igazán éreztem úgy. Ezek után kíváncsian várom a következő, szeptemberi beszélgetést, ahol szintén a Sárkányok háza 2. évada lesz a téma, de már annak lezárása után. Addigra mindenképp végigolvasom a könyvet is, ami szintén belopta magát a szívembe.

Boldog Halloweent!

Nem mondhatnám, hogy túl sokszor jelentkeztem volna mostanában, ezért arra gondoltam, hogy most és a közeljövőben írok néhány bejegyzést mindarról, ami korábban kimaradt. Publikációkról, amelyek még nem szerepeltek itt a blogon, a készülő új regényről, és pár személyesebb dologról is. Ma pedig, mivel Halloween van, egy ehhez valamelyest illő témával készültem.

Még 2021-ben jelent meg a Cherubion kiadó Semleges zóna című antológiája. Ennek oroszlánrészét természetesen Patrick J. Morrison hasonló című regénye adja, ám emellett belefért még néhány novella, többek között az enyém is. Talán érdekes lehet a történet, hogy hogyan kerültem ebbe a kötetbe, így megosztom veletek.

2017-ben írtam egy csontvázas YA-novellát, amely később Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 című antológiában, "Hét perc és egyetlen pillanat" címmel látott napvilágot. Először azonban Nemes Istvánt, a Cherubion főszerkesztőjét kerestem meg az írással, aki azt mondta, nagyon át kellene alakítani ahhoz, hogy beférjen a Cherubion világába. Mivel azonban tetszett neki a novella, felajánlotta, hogy küldjem el neki egy vagy több kiadatlan írásomat. Végül "Az idegen" című novellát választottam: ez egy horrorszerű, furcsa kis szösszenet, amit még 2014-ben írtam meg. Istvánnak elnyerte a tetszését, így már akkor beválasztotta a kötetbe, amely némi csúszás után 2021-ben jelent meg.

Szóval, bár kicsit későn számolok be róla, de ha szívesen olvasnátok valami rövidet és (nem túlságosan) hátborzongatót így Halloween környékén, akkor innen tudjátok megrendelni az antológiát. Boldog Halloweent mindenkinek!

Kellemes szilvesztert és boldog új évet mindenkinek!

Remélem, mindenkinek jól telt a karácsony! Nálunk ez a két ünnep közötti időszak mindig mozgalmas: nincs suli, de vannak gyerekek, vendégek, sok játék és evés. :) Jan. 8-áig az egyetemet is bezárták, így a munka még jó ideig szóba sem jöhet. Ti hogyan várjátok az új évet? Én nem szoktam újévi fogadalmakat kötni (biztosra vehetitek, hogy 2023-ban is ugyanolyan lusta leszek, mint amilyen az idén voltam), de ha valakinek van kedve leírni az övét, az tegye meg kommentben. :)

Nemsokára jelentkezem! Boldog új évet mindenkinek!

Visszatértem!

 

Újra köszöntök mindenkit! Lehet, hogy a több mint másfél év kihagyás után a legtöbben azt hittétek, hogy ez a blog már az enyészeté lesz, de megint itt vagyok. :) Jó kérdés persze, hogy miért nem jelentkeztem ilyen sok ideig. Valójában időről időre felmerült bennem, hogy írni kellene már egy bejegyzést ide, de mindig csak halogattam a dolgot, és akadtak sürgősebb feladatok, amikkel valamilyen határidőre végeznem kellett. Így szegény blog parlagon hevert, bár a tudományos publikációk listája azért szerencsére gyarapodott. :)

A másik ok, amiért nehezen vettem rá magam a bejegyzésírásra, az, amire gondoltok: nem igazán haladtam a regénnyel. Itt is igaz, hogy sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor több hónapra félre kell tennem az írást, és ilyenkor nagyon nehezen sikerül visszarázódnom. Az eredeti tervem szerint mostanra nemcsak ezt, de már a következő kéziratomat is le kellett volna adnom, de egyelőre nem sokat léptem előre. Azért mindenkit megnyugtatnék, hogy nem felejtettem el, és nem is kukáztam a projektet. Előbb-utóbb megírom mindenképpen. (Tudjátok, van az a mondás, hogy ha egy férfi megígéri, hogy elvégez egy munkát, akkor azt meg is fogja csinálni. Teljesen felesleges évente emlékeztetni rá.)

Addig is arra gondoltam, hogy időnként jelentkezem majd itt a blogon, és kisebb dózisokban beszámolok mindarról, amivel tavaly február óta adós maradtam. (Nem kell megijedni, annyira sok minden azért nem történt velem.) Remélem, mindenkinek jól telik az év vége, és várjátok már az ünnepeket. Nemsokára újból jelentkezem, addig is kellemes decembert mindenkinek!

Új terv

Mindenkitől bocs a clickbait cím miatt (nem jutott eszembe jobb). Egyelőre nem tervezek újabb regényt írni azon a kettőn kívül, amikről már beszámoltam. :) A Caladus Csillagával tavaly nyár óta keveset haladtam, és minél többet pihentettem, annál inkább az volt az érzésem, hogy rossz vonalon haladok, amikor azt a részt próbálom megírni, amiben Marten elhagyja Caladust. Rendben, így erősebb lesz az ő saját szála, döntéseket hoz, nem válik passzív hőssé; az érem másik oldala viszont az, hogy ez a történet legalább annyira Ainéról, Vanaarról és a Suttogók jövőjéről is szól. Nem tűnik jó ötletnek több fejezeten keresztül háttérbe szorítani ezt a vonalat, érzésem szerint a finálé és a teljes cselekményív is gyengül vele.

Egy szó mint száz, arra jutottam, hogy minden korábbi tiltakozásom ellenére követem Csilla tanácsát, és a teljes középső részt (valamint a legutolsó fejezet egyik felét) Aine nézőpontjából írom meg. Nem volt könnyű döntés, mert a nézőpontok száma így már háromra nőtt (még akkor is, ha ezek egyike csak a rövid átvezető részekben jut szerephez), én pedig alapvetően jobban szeretek minél kevesebb nézőponttal operálni. És hát, mit tagadjam, Marten nézőpontja nagyon hozzám nőtt. Ezen tűnődtem az elmúlt hetekben, hónapokban, mígnem ráébredtem, hogy főként a saját elfogultságom az akadálya annak, hogy jól meg tudjam írni ezt a regényt. Így hát most, február végén eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és elkezdtem a második részt Aine nézőpontjából. Bevallom, jobban élvezem, mint gondoltam volna! :) Meglátjuk, mi sül ki ebből, remélem, tényleg jobb lesz a végeredmény. Jelentkezni fogok, amint befejeztem.

Addig is kellemes tavaszvárást mindenkinek! Bízzunk benne, hogy az időjárás, a járványügyi mutatók, és a kedvünk is javulni fog. :)