Ennél aktuálisabb nem is lehetett volna a kéziratos mém, amit az előző bejegyzésemhez csatoltam: a múlt héten megjött a válasz a szerkesztőmtől, Gábortól, és ahogy mindig, most is bőven lesz mit átírnom a regényben. Az észrevételek egy része nem ért váratlanul. Bár sok időt töltöttem a kézirat önszerkesztésével, a problémák egy részét nem sikerült teljesen megoldanom, főleg talán az egy nézőpontos megközelítés miatt, amit nem akaródzott feladnom.
Ezeken kívül persze olyan dolgok is akadtak, amikkel Gábornak sikerült alaposan meglepnie – vagy inkább úgy fogalmaznék, meglepő, hogy az ő segítsége nélkül nem láttam meg őket. Írás közben hajlamos vagyok bizonyos dolgokra túlzottan fókuszálni, míg mások felett átsiklani, és ezek a vakfoltjaim akkor is megmaradnak, ha szöveg szintjén a végletekig csiszolgatok mindent, mielőtt kiadnám a kezemből. Mindezt az Oni-trilógiánál még ráfoghattam a tapasztalatlanságomra, az írótábori novelláknál a szűk határidő miatti kapkodásra, de lassan ideje belátnom, hogy bármi, amit írok, csak egy szerkesztői visszajelzést követő alapos átdolgozás után ütheti meg a kiadható szintet. (Tudom, szerkesztő helyett sokan "bétát", azaz előolvasót alkalmaznak, de kétlem, hogy Gábornál jobbat találnék, ezért inkább neki küldök el szinte mindent, még akkor is, ha ezzel kicsit kihasználom szegényt.)
Nehogy valaki félreértse a mondandómat: nincs baj az átírással, sőt, kifejezetten élvezem, hogy a kézirat minden kijavításra váró hibája és gyengesége olyan, mint egy-egy bonyolult mattfeladvány a sógiban. Néha több napon át kell agyalni rajta, de amikor végre beugrik a megoldás, az semmi máshoz nem hasonlítható érzés. :) A szerkesztővel való levelezés nálam valahogy mindig ad egy löketet a kreatív motoroknak, ilyenkor nem ritka, hogy pár perc alatt sikerül megoldanom olyan problémákat is, amiken előtte hetekig, hónapokig ültem. De nem tagadom, néha azért irigylem azokat az embereket, akik egy szuszra megírnak egy regényt, beküldik a szerkesztőnek, aki egyből jónak találja, egy hét alatt megszerkesztik, és mehet is a boltokba. :)
Na, akkor ennyit a lamentálásról, és lássuk, mi fog most történni a Caladus csillagával. Az utóbbi napokban minden fontosabb kérdést leleveleztünk Gáborral, és beugrottak a megoldáshoz szükséges ötletek is, egyik a másik után. A főszereplőm, Marten múltjában elhelyezek egy fontos részletet, ami kihatással lesz az egész sztorira, valamint behozok egy újabb, különleges nézőpontot is, rövid kis fejezetecskék formájában. Ha sikerül mindent úgy megvalósítanom a gyakorlatban, ahogy most a fejemben van, akkor a végeredmény egyértelműen jobb lesz, mint a kézirat előző változata. Amint végeztem ezzel a bejegyzéssel, neki is állok az átdolgozásnak, és legkésőbb nyár végére be fogom fejezni. De, hogy közben se feledkezzen meg senki a Caladus csillagáról, hamarosan egy különleges meglepetéssel szolgálok itt a blogon. :) Addig is kellemes nyarat kívánok mindenkinek!