2020. december 30., szerda

Egy kis visszatekintés 2020-ra

Nem mindig írok évértékelő bejegyzést, de egy olyan rendhagyó év esetében, mint amilyen a 2020-as, ez elég indokoltnak tűnik, még ha nincs is különösebben sok értékelnivaló. Az internet tanúsága szerint az idén kevesen haladtak olyan jól a dolgaikkal, mint ahogy eltervezték, és ez rám is igaz, a fikciós és a tudományos fronton egyaránt. Idén nem jött ki új írásom: a gabós antológiába ezúttal nem sikerült bekerülnöm, a korábban elfogadott novelláim megjelenése pedig csúszik (ebben mondjuk nincs semmi meglepő, figyelembe véve a jelenlegi bizonytalan helyzetet). Tudományos cikkem is csak olyan jelent meg, amiben a negyedik szerző vagyok, de még két ehhez hasonló társszerzős kézirat van leadva, januárban pedig végre mehet az elsőszerzős is. :)

Az új típusú koronavírussal eddig szerencsére nem kerültünk közelebbi kapcsolatba, leszámítva, hogy a fiúk iskolájában több tanár elkapta, így két hétre be is zárták. Féltünk is, amikor Bengi belázasodott: a teszt előtt még a tejet és a lisztet is felcipeltük a garázsból, gondolván, hogy ha jön a karantén, akkor oda sem mehetünk le. :) De semmi ilyesmi nem történt, szerencsére minden tesztje negatív lett. A legnehezebb talán az, hogy a nagyszülőkkel is minimálisra kell visszaszorítanunk a találkozást.

A regény átdolgozásának sem ültem még neki komolyabban, csak az ötleteket gyűjtöttem hozzá, és jegyzeteket írtam. Ha elment a cikk, akkor végre sor kerül erre is. Be kell vallanom, hogy az idő nagy részében csak lustálkodtam itthon a home office-ban, és persze sok időt töltöttem a családdal – az előbbin mindenképp változtatok 2021-ben, az utóbbin viszont nem fogok. Ez persze nem újévi fogadalom (a fogadkozás nem az én műfajom), de a jövő évem előreláthatólag aktívabb lesz, mint az idei, és itt a blogon is többet találkozhattok majd a bejegyzéseimmel.

És ti hogyan éltétek meg ezt az évet? Lesz újévi fogadalmatok? Mindig olyan nagy itt a csönd, szóval akinek van kedve, az nyugodtan írjon kommentet a bejegyzéshez, vagy facebookos megjegyzést – én örülnék neki. :) Boldog új évet mindenkinek!




2020. november 30., hétfő

Egy gyors update

Úgy döntöttem, a szokásos hó végi bejegyzésemben végre írok valamit arról, hogy állok a Caladus csillaga átdolgozásával, mivel ezzel kapcsolatban már hónapok óta nem osztottam meg semmilyen hírt. Sajnos egyelőre nem sokra haladtam, el vagyok havazva mindenféle egyéb feladattal (ráadásul most az egyetem és a fiúk iskolája is online módban üzemel, ami nálam valahogy rásegített arra, hogy máris karácsonyi hangulatba kerüljek, de nem igazán könnyíti meg az itthoni munkát).

De bármilyen kevés időm is van a kézirattal foglalkozni, gyakran gondolkodom rajta pl. zuhanyzás vagy gyaloglás közben. Egy fontos döntést is meghoztam vele kapcsolatban: mégis a nehezebb utat választom, és a második résztől kezdve behozom Aivét mint nézőpontszereplőt. Csilla javasolta ezt az Írókör nyári táborában, és minél tovább emésztgetem, annál inkább úgy érzem, hogy ez a helyes megoldás. Bizonyos jelenetek már kezdenek formát nyerni a fejemben, így, ha végre eljutok oda, hogy le tudok ülni a kézirat elé, talán nem kerül majd túl sok időbe, hogy átírjam. Reményeim szerint az előttünk álló téli szünet alatt végezni tudok vele.

2020. október 29., csütörtök

Egy kis szellemvadászat Halloweenra: Phasmophobia


Bár ez alapvetően nem egy film- vagy játékajánlós blog, néha mégis teszek egy-egy kivételt, ha valamivel kapcsolatban nem tudom magamban tartani a lelkesedésemet (gondolván, hogy úgyis belefér abba a vegyes koktélba, amit tálalni szoktam itt a blogon). Így teszek most is, mert találtam egy játékot, ami annyira be tudott vonni, mint már évek óta semmi más.

Szeptember elején figyeltem fel a Phasmophobiára: egyből felvettem a kívánságlistámra, amikor promózni kezdték a Steamen, hogy nemsokára megjelenik early accessben. Később egy időre elfeledkeztem róla, és csak pár héttel a megjelenés után olvastam, hogy micsoda hype van körülötte. Gyorsan ki is próbáltam, és azóta sem tudok leakadni róla. :)

Nem vagyok igazán elfogulatlan bíráló, hiszen a Parajelenségek az egyik kedvenc horrorfilmem, de úgy tudom elképzelni, hogy ha a valóságban is léteznének kísértetek, akkor szellemvadásznak lenni valami olyasmi munka lenne, mint ebben a játékban: bizonyítékokat kell gyűjtenünk, ami néha könnyen megy, néha nem olyan könnyen, olykor pedig nem találunk szinte semmit, egészen addig, amíg késő nem lesz, és a szellem elszántan vadászni nem kezd ránk. Két dologban különbözik a Phasmophobia a hasonló horrorjátékoktól:

1. Nincs igazi fegyverünk a kísértet ellen. Akadnak trükkök, amivel össze tudjuk zavarni, vagy csökkenteni annak valószínűségét, hogy vadászni fog ránk, de nem tudunk végleg megszabadulni tőle: "csak" annyi a feladatunk, hogy a bizonyítékainkat átadjuk egy szellemirtó csapatnak. (Who you gonna call?) Ez nagyon jól megágyaz a feszültségnek a játékban.

2. Minden küldetés egy újabb, véletlenszerűen generált szellemet jelent, ami nem csak a típusára vonatkozik. A kopogó szellem gyakrabban dobál tárgyakat, nyit ki ajtókat vagy kapcsolgatja a villanyt, de csak ez alapján nem találhatjuk ki, hogy erről a típusról van szó, hiszen lehet szó akár egy szokatlanul aktív fantomról vagy bármi másról is. És a szellem minden jellemzője ilyen: ha nem tudunk konkrét bizonyítékokat szerezni (ami gyakran előfordul), akkor csak gyanújelek maradnak, amik egyik vagy másik irányba terelik a gondolkodásunkat. Egyes szellemek szeretnek folyton riogatni minket a legkülönbözőbb módokon, de lehetetlen rávenni őket, hogy vadászni kezdjenek, míg mások meglapulnak, nem vagy alig adnak jelt magukról, és hirtelen, orvul elkapnak. Vannak, akik őrült tempóban nyomogatják a tévét vagy a rádiót, míg mások inkább tárgyakat hajigálnak, vagy folyton megjelennek előttünk.

A játék hangulata akkor működik a legjobban, ha barátokkal játsszuk, lehetőleg 4 fős csapatban. A rádió időnként bugokat produkál, de a Discord megoldja a problémát. A beszélgetés, a bizonyítékok megosztása egymással, a közös menekülés mind olyan élmény, amire sokáig emlékezni fogunk. Ha minden jól megy, ma este is ezt fogjuk játszani Évivel és két barátunkkal, szóval jó szívvel ajánlom bárkinek, aki egy kicsit is kedveli (vagy épp gyűlöli) a szellemeket. :) Boldog Halloweent mindenkinek!

2020. szeptember 28., hétfő

Elmarad az idei ob

Egy gyors közlemény azoknak, akik esetleg a sógival kapcsolatos hírek miatt (is) követik a blogot: a koronavírus-helyzet miatt a XII. Magyar Sógibajnokságra majd csak 2021-ben kerül sor. Aki ismer, az tudja, hogy fájdalmas pont ez számomra, de elég régóta emésztgetem a dolgot, és ez tűnik a legészszerűbb megoldásnak. Az is felmerült, hogy esetleg egy parkban, fertőtlenítővel és maszkban tartjuk meg a versenyt, és ezzel kapcsolatban végeztem egy kis online közvéleménykutatást, de ilyen formában olyan kevesen érdeklődtek a részvétel iránt, hogy nem lenne értelme megtartani. Így hát nem is küszködünk tovább az árral szemben, de jövőre (kora nyáron, amikor emberi számítás szerint már elérhető lesz a vakcina, így az élet visszatér a rendes kerékvágásba) mindenképp szeretnék egy olyan ob-t rendezni, ami kicsit nagyszabásúbb a szokásosnál. Hogy ez pontosan mit jelent, arra vonatkozóan még csak homályos elképzeléseim vannak. Majd megírom, ha megvalósul belőlük valami. :)

2020. augusztus 31., hétfő

A nyár utolsó napja

Ez az idő is eljött: nyakunkon az ősz, és még nem tudni, milyen ősz lesz. Attól nem tartok, ha esetleg online oktatás következik az egyetemen (régebben írtam erről egy bejegyzést), de attól igen, hogy az általános iskolákat is bezárják. Bengi most kezdi az első osztályt, és Évivel átgondoltuk, mit tudnánk tenni, ha hirtelen olyan helyzet állna elő, hogy az otthoni munka közben Bálinttal a harmadikos anyagot kellene tanulni, Bengivel a betűket (és azok helyes külalakját!), Emmát pedig valahogyan lefoglalni, hogy ne unatkozzon, mert annak általában a lakás, és/vagy mi látjuk kárát. :) Hát... szerintem nagyjából mindenki el tudja képzelni. :) Azt sem tudni, a sógiklub működhet-e, vagy meg tudjuk-e tartani a tavaszról elhalasztott országos bajnokságot. Én mindenesetre bizakodó vagyok, mert bár emelkedik az esetszám, a mortalitás csökkenni látszik, és a mostani helyzet azért lényegesen különbözik a tavaszitól, hiszen szükség esetén tudjuk hasznosítani a korábbi tapasztalatokat. Nemsokára meglátjuk.

Az írás terén egyelőre nem sok újdonsággal tudok szolgálni: haladok a szakcikkekkel, még egy, vagy legfeljebb két hét, és végzek, aztán a regény átírása következik. Sokszor arra terelődnek a gondolataim, gyűjtöm az ötleteket, és várom már, hogy megint elkezdhessem vele a munkát. :)

Mindenkinek zökkenőmentes heteket kívánok az iskolakezdéshez, vagy csak úgy általában az őszhöz. Reméljük, most nem üt be a krach. :)

2020. július 29., szerda

Írótábor 2020

Az idei, kissé rendhagyóra sikeredett írótábor júl. 15-étől 19-éig tartott, és nemcsak a COVID-19 vetett árnyékot rá, hanem a rengeteg esőfelhő is. Elmaradtak a szokásos séták és túrák, az éttermi ebédek: nagyrészt a szálláson ültünk és írtunk, ami egyébként az eredmény szempontjából nem nevezhető rossz dolognak. A Kéziratéj idei győztese, Szakács Benedek mellett találkozhattam az Írókör olyan tagjaival, akiket még egyáltalán nem ismertem, mint Nadire és Wyquin, valamint Lőrinczy Judittal is, akivel csak egyszer, a 2014-es táborban találkoztam egy délután erejéig. Remélem, a jövőben ők is rendszeresebben velünk táboroznak majd. :)

Az utóbbi hónapokban az egyetemi munkára koncentráltam és szándékosan pihentettem a regény kéziratát addig, amíg minden információ rendelkezésemre nem állt az átíráshoz. Most, a táborban megkaptam a rég várt visszajelzést (és pár jó ötletet) Csillától, így újult erővel ültem le mellé. Mondhatni, hogy Gábor és Csilla elég nehéz feladat elé állítottak, több olyan észrevételük is felmerült a regény kapcsán, amit nem lehet egy-két jelenet átírásával orvosolni. De talán unalmas is lenne, ha ilyen egyszerűen mennének a dolgok. :)

Nem tudom, mennyire tudnék spoilermentesen írni arról, hogy mit is kellene javítanom a kéziratban. Leginkább semennyire. De amúgy sem hiszem, hogy a dolog részletei bárkit is érdekelnek rajtam kívül, valószínűleg elég, ha a végeredmény majd jó lesz. :) És ilyen szempontból úgy érzem, előre tudtam lépni a tábor alatt. Párszor, az esők szüneteiben volt lehetőségem hosszabb sétákat tenni, és csak ötletelni és ötletelni. Persze rengeteg halva született butaság jutott eszembe, mint mindig, amikor ilyesmivel próbálkozom, de ahogy rendesen, végül most is bevillant a jó megoldás.

Egyrészt készítettem egy vázlatot az átírandó dolgokról, másrészt neki is láttam a munkának, amit a tábor végeztével sajnos egy időre fel kellett függesztenem, hogy egy szakmai cikkre koncentráljak. Pár hét múlva, ha végeztem a cikkel, visszatérek hozzá. Most, hogy nagyjából jelenetről jelenetre látom, hogy min kellene változtatnom, a feladat nem tűnik megoldhatatlannak, de még csak igazán nehéznek sem. (Na jó, egy dolgot be kell vallanom: nehéznek mindig csak akkor tűnik, amikor ténylegesen ott van előttem a szöveg, és át kellene írnom. :) Úgyhogy nemsokára megint jelentkezem, addig is kellemes nyarat kívánok mindenkinek!

2020. június 26., péntek

Novellapályázat

Üdvözlök mindenkit! Jó ideje nem jelentkeztem már itt a blogon, úgyhogy arra gondoltam, hogy addig is, amíg válaszra várok a Caladus csillaga kéziratával kapcsolatban, ideje valamilyen hírt adnom arról, mit is csináltam mostanában fikciós téren. Egyébként nem sok mindent: tartottam egy kis pihenőt, ill. munkahelyi dolgokkal, cikkírással foglalkoztam. A Gabo tavaszi horrorpályázatára írtam egy novellát, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ehhez meg volt adva egy téma, aminek az én novellám nem felel meg, így végül nem is küldtem be.

Az előbb viszont, ahogy a pályázati kiírásokat nézegettem, arra jutottam, hogy "Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020" című antológiába esetleg jó lehet (itt a kiírás hozzá, ha valaki szeretne pályázni). 2018-ban nagy sikerként éltem meg, hogy bekerültem az akkori kötetbe, és nagyon sajnáltam, hogy a következő évben nem tudtam pályázni (de akkor a regényre koncentráltam). Most nagyon szívesen indulnék a pályázaton, csak az a kérdés, hogy ez a novellám elég jó-e hozzá. Jellemző rám, hogy amikor befejezek egy novellát, pár napig szinte mindig jónak érzem, csak akkor tudom reálisan értékelni, ha később veszem elő, amikor már nem nagyon emlékszem rá. Nos, ezt az írást március óta nem vettem elő, úgyhogy szorítsatok. :)

2020. május 25., hétfő

Vége a titkolózásnak :)

A napokban jelent meg egy molyos karc a kiadóm, a Gabo/Ciceró oldalán (itt találhatjátok meg): aki rákattint, egy rövid interjút olvashat velem. Az ilyesmiről általában nem szoktam beszámolni itt a blogon, de ez az interjú kicsit különleges. Mostanáig, ha szóba került, hogy mit fogok írni a Caladus csillaga után, legtöbbször kibújtam a válaszadás alól, vagy némi ködösítéssel próbáltam elintézni a dolgot. Most azonban úgy ítéltem meg, itt az ideje, hogy megosszak erről pár információt. Igazából öt éve dédelgetem ezt a projektet, de csak nemrég kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, mivel 2023. jan. 1-je előtt úgysem jelenhet meg. Ha érdekel, miért, kattints az interjúra. :)

2020. május 2., szombat

És az eredmény...



Megvolt tehát a profi elleni jutalomjátékom, amit az előző bejegyzésben beharangoztam. És ki is kaptam, ahogy megjósoltam – de nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy másféle eredmény szülessen. Azok kedvéért, akik ismerik a sógit, itt megnézhető a kifu, vagyis a játszmalap:


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az általam választott futóelőny nem túl sok, inkább az ellenfelemnek kedvez. A Sóreikai-növendékek, a tartományi szintű élvonalhoz tartozó játékosok, valamint a női profik szoktak futóelőnnyel játszani a profik ellen, így számomra valószínűleg reálisabb lett volna, ha bástyát választok (főleg, mivel ez nem szimultán meccs volt, amit gyakrabban játszom profik ellen). Mégis arra jutottam, hogy legyen inkább egy nehéz meccs, ahol komoly fegyvertény lenne a győzelem, de legalább nagyjából ugyanolyan stílusban játszhatok, ahogy egyenlő partikban is szoktam (pl. jagurát).

Az elején követtük az elmélet fő vonalát, aztán azon a ponton, ahol már nem ismertem annyira a dzsószekit, végül én tértem el tőle egy rögtönzött kombinációval, és nagy dicséretet is kaptam érte (a 48. lépésben G-55, Ex55, G*56, E-64, mielőtt 26-ra léptem volna az ezüsttel, hogy megakadályozzam az E-45 lépést). Igazából szerintem még életemben nem kaptam annyi dicséretet profitól, mint ez után a meccs után, úgyhogy szerénytelen leszek, és beillesztem ide a chates beszélgetést. :) A középjátékban is sikerült jól támadnom, bár egy helyen nem vettem észre egy érdekes lépést, amivel még jobban fejleszthető lett volna a támadóállásom: a 62. lépésben G-65, amire csak E-73 következhet, hogy védekezzen F-46 ellen. A végjátékban sajnos elfogyott az időm: nagy előnnyel kerültem bjójomiba, de lépésenként 30 másodperc alatt nem sikerült megoldanom az állást, és az előnyöm elpárolgott, amit kiszökött a király a matthálóból. Mindenesetre legalább elmondhatom, hogy majdnem legyőztem egy profit futóelőnnyel. Az biztos, hogy vereség után ritkán szoktam ilyen jól érezni magam. :)

És akkor mellékletként itt a chates elemzés (a Google-fordító egész jól elboldogul vele, ha valaki netán el akarná olvasni magyarul):

Tournament status: http://system.81dojo.com/en/tournaments/876
[gbuglyo] <(_ _)> 有難うございました。(Arigatou-gozaimashita.)
[Mirai_AOSHIMA] ありがとうございました。
[gbuglyo] ありがとうございます、とても勉強になる将棋です。
[Mirai_AOSHIMA] 上手く攻められて負けたかと思いました。
[Mirai_AOSHIMA] 序盤から見ていきましょうか。
[gbuglyo] はい
gbuglyo: Leaving Host's position.
gbuglyo: Back to Host's position.
[Mirai_AOSHIMA] 序盤は完璧だったと思います
[Mirai_AOSHIMA] しっかり勉強されているなと感じました
[gbuglyo] ありがとうございます。
[Mirai_AOSHIMA] このあたりからですね。
[gbuglyo] はい
[Mirai_AOSHIMA] 55歩は驚きましたが素晴らしい手でした
[gbuglyo] 55歩なしで、
[gbuglyo] 26銀だと、
[Mirai_AOSHIMA] 歩を1枚取られても銀の働きが弱くなるということですね
[gbuglyo] 45銀が気になります。
[Mirai_AOSHIMA] そうですね。
[Mirai_AOSHIMA] 好手だったと思います
[gbuglyo] ありがとうございます。
[Kaerukun11221566] つよい
[gbuglyo] いえいえ
[Mirai_AOSHIMA] この端攻めも良い攻めでした
[Mirai_AOSHIMA] ここは一つのポイントでした
[gbuglyo] はい
[Mirai_AOSHIMA] 27香は素晴らしい手で感心しましたが
[Kaerukun11221566] 羽生さんの観戦数は凄かったみたいです
[Mirai_AOSHIMA] ここでは65歩という手もありました
[gbuglyo] ああ
[Kaerukun11221566] 聞いたところは800人らしいです
[gbuglyo] なるほどです。
[Mirai_AOSHIMA] 取ると46角として飛車を狙います
[gbuglyo] そうですね。
[Mirai_AOSHIMA] 73銀としてきたら
[Mirai_AOSHIMA] 銀の働きが弱くなります
[gbuglyo] そうですね。
[gbuglyo] この歩つきを入れた方がよかったですね。
[asamizuki] 65香は、筋悪ですか、
[Mirai_AOSHIMA] 端を攻めている場面なのでなかなか難しいですが
[Mirai_AOSHIMA] 有力だったと思います
[Mirai_AOSHIMA] 65香もありますが
[Kaerukun11221566] 挟み撃ちということですか
[Mirai_AOSHIMA] 15銀と香を取られてしまうので
[Mirai_AOSHIMA] 65歩には劣ると思います
[asamizuki] 25飛、狙えたら、
[Kaerukun11221566] 香が生きてるうちに反撃したいですね
[Mirai_AOSHIMA] 25飛には24銀ですかね
[Mirai_AOSHIMA] この27香は
[asamizuki] どこかで、
[waits] 観戦者の方は恐れ入りますが、お控えください
[asamizuki] です。
[asamizuki] はい。
[Kaerukun11221566] はい
[Mirai_AOSHIMA] 15銀に11歩成の狙いですよね
[gbuglyo] そういう狙いでした。
[Mirai_AOSHIMA] 鋭い手で、銀を取り返されて困りました
[Mirai_AOSHIMA] ここで11歩成からの攻めも
[Mirai_AOSHIMA] 鋭い手でしたが
[Mirai_AOSHIMA] 少し局面が落ち着いたので
[Mirai_AOSHIMA] 37桂も有力でした
[gbuglyo] 37桂は、
[gbuglyo] 歩を取ればいつでも25歩は打てるという狙いですか?
[Mirai_AOSHIMA] そうですね
[Mirai_AOSHIMA] あとこちらの25香という狙いを
[Mirai_AOSHIMA] 防いでいます
[gbuglyo] なるほど。全く考えていませんでした。
[Mirai_AOSHIMA] この55桂~24角の組み立ては見事でした
[gbuglyo] ありがとうございます。
[Mirai_AOSHIMA] 上手く攻められたと思ったのですが
[Mirai_AOSHIMA] 意外と大変でしたか
[gbuglyo] そうですね。
[gbuglyo] 持ち時間が後10分くらいあれば、と思っていましたね。
[Mirai_AOSHIMA] この展開なら
[Mirai_AOSHIMA] 65歩が入っていれば
[Mirai_AOSHIMA] おそらく攻め切っていたと思います
[gbuglyo] そうですね。
[gbuglyo] ただで金とれますから。
[Mirai_AOSHIMA] はい
[gbuglyo] ここは
[Mirai_AOSHIMA] 寄せ切れそうですが簡単ではないですね
[gbuglyo] 25歩打たれて、大変だと思いました。
[gbuglyo] どう指せばよかったですか?
[Mirai_AOSHIMA] こうなると攻めが止まってしまったかもしれませんね
[gbuglyo] そうですね。
[Mirai_AOSHIMA] このあたりで
[Mirai_AOSHIMA] 41銀のような手も
[Mirai_AOSHIMA] あるかなと思っていました
gbuglyo: Studying a branch from move #77
[gbuglyo] おお
[gbuglyo] なるほど
[Mirai_AOSHIMA] こうなれば良さそうです
[Mirai_AOSHIMA] ただ逃げてどうなるか
[Mirai_AOSHIMA] そうですね、ここで良い攻めがあるか
[Mirai_AOSHIMA] 結構大変ですかね
[gbuglyo] 難しいですね。
[Mirai_AOSHIMA] 上手く攻めていたようですが
[Mirai_AOSHIMA] どこかで力を溜める手もあったかと思います
[Mirai_AOSHIMA] これも際どいですね
[Mirai_AOSHIMA] ただ玉が堅いので
[Mirai_AOSHIMA] 有力でしたか
[gbuglyo] でも、持ち駒が割とすくないので、せめきれるかどうか、怖いです。
[Mirai_AOSHIMA] 次に13竜とすれば
[Mirai_AOSHIMA] 上に逃げられないので
[Mirai_AOSHIMA] 捕まりそうです
[gbuglyo] そうですね。
[gbuglyo] 今のところ、
[gbuglyo] 28の成香が、ちょっと上手の邪魔駒になっているかもしれませんね。
[Mirai_AOSHIMA] そうですね
[gbuglyo] 飛車を打ちたいところですから。
[Mirai_AOSHIMA] 飛車を打てなくなっています
[Mirai_AOSHIMA] はい
[Mirai_AOSHIMA] 中盤での攻めの構想が素晴らしかったですね
[Mirai_AOSHIMA] 際どい攻防でした
[gbuglyo] いえいえ、頑張っただけです。
[Mirai_AOSHIMA] 55歩~56歩と、27香が印象に残りました
[Mirai_AOSHIMA] ハイレベルな将棋だったと思います
[gbuglyo] 本当に勉強になりました。先生、指導対局も、感想もありがとうございました。
[Mirai_AOSHIMA] こちらこそありがとうございました。
[Mirai_AOSHIMA] これからも頑張ってください。
[gbuglyo] はい、頑張ります。
[Mirai_AOSHIMA] それでは失礼します。
You are the host of Analysis Mode. Your board is shared.
Mirai_AOSHIMA left.

2020. április 29., szerda

Jutalomjáték

Egy korábbi bejegyzésben már írtam róla, hogy tavaly sikerült megnyernünk a magyar csapattal az online Világligát sógiban (World Shogi League), mégpedig az A osztályban. Most a Japán Sógi Szövetség jóvoltából a nyertes csapatok tagjai jutalomjátékot játszhatnak egy-egy profi játékos ellen, az általuk választott előnnyel.

Úgy alakult, hogy az én ellenfelem Aosima Mirai lesz, az 5 danos profi. Első olvasásra talán nem tűnik sokkal magasabbnak az ő fokozata, mint az enyém, ám valójában hatalmas a különbség: én az amatőr skálán vagyok 4 danos, ő pedig a profi skálán 5. Azok kedvéért, akik esetleg szoktak sakkozni, leírok egy összehasonlítást. Azt szokták mondani, hogy a sógiban az amatőr 1 dan nagyjából egy 1800 Élő-pontos sakkozónak felel meg, egy fokozat különbség pedig 100 Élő-pontnak. Ez azt jelenti, hogy ha úgy sakkoznék, mint ahogy sógizom, akkor nagyjából egy gyengébb mesterjelölt szintjét hoznám (2100 Élő-pont), az ellenfelem pedig egy nagymesternek felelne meg (2500 Élő-pont). A futóelőny, amit választottam, a sógiban korántsem olyan nagy előny, mint a sakkban lenne: kb. 2 fokozat, azaz 200 Élő-pont különbséget kompenzál. Ez azt jelenti, hogy még ezzel az előnnyel is nagy az esély rá, hogy ki fogok kapni. :) Aki szívesen megnézné, a 81dojo.com oldalon megteheti május 2-án, magyar idő szerint 11-kor. Minden szurkolónak örülök, de aki éppenséggel azt szeretné látni, ahogy előnyt kapok, és úgy is elvernek, az se hagyja ki a lehetőséget. :)

2020. március 31., kedd

Home office




Amikor (2012 óta először) törölték a tokiói tavaszi kurzust, így elmaradt a japán utam, azt hittem, ennél jobban nem fog érinteni a SARS-CoV-2 terjedése. Talán nemcsak én, de sokan mások is úgy érezhették a hírek olvasásakor, hogy karantén, kijárási korlátozás, bolti rohamok és hasonlók csak más országokban fordulhatnak elő, a mi unalmas kis hazánkban nemigen. Mekkorát fordult azóta a világ! Elég sokat gondolkodtam, írjak-e egy ilyen bejegyzést; nem tudom, szükség van-e rá, mivel amúgy is ilyenek lepik el az internetet. Mégis úgy gondoltam, röviden lejegyzem ide a saját gondolataimat a témával kapcsolatban. Ha más haszna nem is lesz, később érdekes lehet újraolvasni.

Bár az órákat jó ideje távoktatásban tartjuk, egészen a múlt hét végéig még bejártam dolgozni. Csak most, a kijárási korlátozás elrendelése után döntöttem úgy (sok más munkatársammal együtt), hogy ha nem muszáj, inkább nem mászkálok, és az én munkámhoz nagyrészt nem muszáj. Érdekes érzés itthon ülni a home office-ban; a neten olvasom, hogy sokakat frusztrál ez a helyzet, terjed a depresszió. Én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom magamon: jó érzés folyamatosan látni a gyerekeket, játszani velük, együtt tanulni Bálinttal (szerencsére Évi és én egymást közt be tudjuk osztani az ilyen feladatokat), filmet készíteni a családról (mivel Évi most óvónőként "távoktatásban" tart tornát), és igen, órákat tartani sem rossz ilyen módon.

Hogy szokatlan, az persze tény. Ha nincs ez a helyzet, akkor valószínűleg még jó ideig (vagy talán soha) nem kerültem volna ilyen közeli ismeretségbe a Zoom és a WebEx programokkal. Elég vicces dolog az órák előtti névsorolvasás helyett mikrofonpróbát tartani ("Mindenki jól hall? XY kapcsolja ki a mikrofonját, mert kétszer hallom magam!"), és nem minden bevált módszerem működik úgy, ahogyan eddig. A legtöbb témához megvoltak már a bejáratott vázlataim, amiket saját kézzel szoktam felrajzolni a táblára, mert úgy érzem, jól kiegészítik az előadásokon bemutatott diasorokat. Modern technika ide vagy oda, ezeket képtelen vagyok egérrel reprodukálni egy virtuális "táblán". (Na jó, inkább arról van szó, hogy a vizuális ábrázolás sosem volt erős oldalam, de tollal a kezemben még tudtam valami olyat alkotni, ami éppen megütötte az átláthatósághoz szükséges minimális szintet, míg egérrel pont annyival vagyok ügyetlenebb, hogy ezt már nem tudom teljesíteni.) Így nemcsak a szemináriumokon, hanem a tutoringokon is főleg a Powerpointra támaszkodom, bőséges szóbeli magyarázattal kísérve a diákat. Az eddigi visszajelzések alapján sikerülni szokott követhető órákat tartanom, de folyamatosan gondolkodom rajta, miken tudnék változtatni, hogyan lehetne fejleszteni azon, ahogy leadom az anyagot. Valahogyan érzékelem a rejtett lehetőségeket, csak még nem igazán tudok élni velük. Az biztos, hogy egészen másképp kell dolgoznom, mint eddig, de az újdonság varázsa még nem múlt el számomra, és kifejezetten jól hat rám, miután tizenhárom évig oktattam majdnem mindig ugyanazt, majdnem mindig ugyanúgy.

A munka mellett többet olvasok, és több időm van videojátékokra is (hmm, a Witcher 3 tényleg zseniális játék). A fikcióírást most szándékosan kerülöm addig, amíg nem kapok végleges választ a kiadótól a Caladus csillagára. Ha minden jól megy, ebben az időszakban egy picit el tudok távolodni a kézirattól, így ha (amikor) megint javítanom kell rajta, frissebb szemmel tudom majd megtenni.

A home office nyilván nem fenékig tejfel, és tény, hogy szinte mindenkinek (nekem is) kiesnek bizonyos bevételek, fenyeget a közelgő gazdasági válság. Tényleg akadnak, akik megbetegedtek, vagy elveszítették a munkájukat, de a többiek számára szerintem nem annyira vészes a helyzet, mint amennyire (a facebookos kommentek alapján) az emberek hajlamosak túlreagálni. Végül is túléltük a 2008-as válságot is, nem igaz? Én úgy látom, ha az ember meglátja a home office szépségét, akkor olyan tapasztalatokkal gazdagodhat, amikre az eddigi, szokásos mederben csordogáló élet nemigen adott lehetőséget. Kívánom, hogy a blog minden olvasója pozitív szemlélettel tudja átvészelni a mostani, különös időszakot, és hogy mindannyian hasznos dolgokat tanuljunk belőle.

2020. február 29., szombat

Megnyertük a Világligát!



A napokban került ki a végleges eredménytábla a World Shogi League, vagyis a Sógi Világliga 2019-es szezonjáról. (Itt tudjátok megnézni.) Ez egy érdekes kezdeményezés, ahol a különféle országokat erejük szerint besorolják az A, B, C vagy D osztályba, majd az adott osztályon belül háromfős csapatok játszanak egymással online partikat. Két ország párharcának lebonyolítására egy hónap áll rendelkezésre, vagyis ennyi idő alatt kell a három meccset leszervezni és lejátszani. Ez időnként érdekes helyzeteket eredményez: nem ritka, hogy az utolsó pillanatban végre sikeresen lefixált meccset valami – magyar idő szerint – egészen szokatlan időpontban kell lejátszani, de ennek a versenynek ez adja a savát-borsát.

Mivel a japán sakkban Japán számára a többi ország legyőzése nem presztízskérdés – és kihívást sem jelentene –, ők legtöbbször csak egy-két hobbicsapatot delegálnak a bajnokságra. Idén az A osztályban a fehéroroszok győzelmére fogadtak volna a legtöbben – ők az egyéni ranglista mellett az Európa-bajnokságokat is uralják az utóbbi években. Most mégis sikerült borítanunk a papírformát a magyar csapattal. Az első asztalon Abuczki Laci játszott, a másodikon én, a harmadik asztalon pedig Miszkó Alex és Puha Peti váltották egymást. A verseny kiélezett volt a legvégéig, és nem szűkölködött a meglepetésekben: amikor az első körben kikaptunk a papíron gyengébb osztrákoktól, még senki sem gondolta, hogy akár az élen is végezhetünk. Nem volt könnyű év, és mivel Laci lemondott a csapatkapitányi posztról, most először a szervezéssel kapcsolatos teendők is rám hárultak, de minden egybevetve nagyon is megérte. Remélem, 2020-ban sikerül megvédenünk a bajnoki címet. :)

2020. január 28., kedd

A kézirat leadva (megint)

Az elmúlt egy hetet arra szántam, hogy újra végigmentem a Caladus csillaga kéziratán az elejétől, kijavítva a kisebb-nagyobb hibákat és az átírás során óhatatlanul keletkező egyenetlenségeket. Még a nyáron pontokba szedtem Gábor észrevételeit az első beküldött változathoz, és most arra is igyekeztem odafigyelni, hogy a javított szöveg mennyire teljesíti az egy-egy pontnál leírtakat. Bízom benne, hogy lényegesen jobb lett, mint az eredeti kézirat, de még túl friss ahhoz, hogy elfogulatlanul rálássak. Amint választ kaptam Gábortól, azt jelezni fogom itt, a blogon is. :)

2020. január 19., vasárnap

Befejeztem az átírást!

Nem kevés időbe került, de tegnap este a regény végére értem, azaz sikerült kijavítanom a teljes kéziratot a jegyzeteim alapján. Munka közben végig azt éreztem, hogy nem lenne ez olyan nagy dolog, csak épp időm nincs rá elég. A tények azonban mást mutatnak: a kézirat 74 ezer karakterrel lett hosszabb az előző változatnál, ami engem is meglepett annak tükrében, hogy milyen sok részt töröltem belőle. Gábor, a szerkesztőm még a nyáron elküldte a felvetéseit, és nem sokkal később az alapján írtam meg a jegyzeteket a javításhoz, ami azt jelenti, hogy durván fél évembe került a teljes munka. A regényt három részre tagoltam (egy köteten belül, természetesen), ezek közül végül a második és a harmadik rész változott a legtöbbet. 

Az eddig megírt három változat közül egyértelműen ezt érzem a legerősebbnek: dolgoztam a főszereplőm, Marten hátterén és motivációin, a szereplők egymáshoz való viszonyán, a negatív karaktereken (itt behoztam egy új, remélhetőleg érdekes nézőpontot átvezető minifejezetek formájában), a feszültségépítésen, a finálén. Bízom benne, hogy ez a verzió Gábor tetszését is elnyeri majd, de erre még várnom kell egy keveset. Becslésem szerint egy hétbe fog kerülni, amíg újra végigmegyek a szövegen az elejétől, és kisimítom az átírás során óhatatlanul keletkező kisebb-nagyobb egyenetlenségeket. Itt, a blogon is megírom majd, ha leadtam a kéziratot. :)