2020. július 29., szerda

Írótábor 2020

Az idei, kissé rendhagyóra sikeredett írótábor júl. 15-étől 19-éig tartott, és nemcsak a COVID-19 vetett árnyékot rá, hanem a rengeteg esőfelhő is. Elmaradtak a szokásos séták és túrák, az éttermi ebédek: nagyrészt a szálláson ültünk és írtunk, ami egyébként az eredmény szempontjából nem nevezhető rossz dolognak. A Kéziratéj idei győztese, Szakács Benedek mellett találkozhattam az Írókör olyan tagjaival, akiket még egyáltalán nem ismertem, mint Nadire és Wyquin, valamint Lőrinczy Judittal is, akivel csak egyszer, a 2014-es táborban találkoztam egy délután erejéig. Remélem, a jövőben ők is rendszeresebben velünk táboroznak majd. :)

Az utóbbi hónapokban az egyetemi munkára koncentráltam és szándékosan pihentettem a regény kéziratát addig, amíg minden információ rendelkezésemre nem állt az átíráshoz. Most, a táborban megkaptam a rég várt visszajelzést (és pár jó ötletet) Csillától, így újult erővel ültem le mellé. Mondhatni, hogy Gábor és Csilla elég nehéz feladat elé állítottak, több olyan észrevételük is felmerült a regény kapcsán, amit nem lehet egy-két jelenet átírásával orvosolni. De talán unalmas is lenne, ha ilyen egyszerűen mennének a dolgok. :)

Nem tudom, mennyire tudnék spoilermentesen írni arról, hogy mit is kellene javítanom a kéziratban. Leginkább semennyire. De amúgy sem hiszem, hogy a dolog részletei bárkit is érdekelnek rajtam kívül, valószínűleg elég, ha a végeredmény majd jó lesz. :) És ilyen szempontból úgy érzem, előre tudtam lépni a tábor alatt. Párszor, az esők szüneteiben volt lehetőségem hosszabb sétákat tenni, és csak ötletelni és ötletelni. Persze rengeteg halva született butaság jutott eszembe, mint mindig, amikor ilyesmivel próbálkozom, de ahogy rendesen, végül most is bevillant a jó megoldás.

Egyrészt készítettem egy vázlatot az átírandó dolgokról, másrészt neki is láttam a munkának, amit a tábor végeztével sajnos egy időre fel kellett függesztenem, hogy egy szakmai cikkre koncentráljak. Pár hét múlva, ha végeztem a cikkel, visszatérek hozzá. Most, hogy nagyjából jelenetről jelenetre látom, hogy min kellene változtatnom, a feladat nem tűnik megoldhatatlannak, de még csak igazán nehéznek sem. (Na jó, egy dolgot be kell vallanom: nehéznek mindig csak akkor tűnik, amikor ténylegesen ott van előttem a szöveg, és át kellene írnom. :) Úgyhogy nemsokára megint jelentkezem, addig is kellemes nyarat kívánok mindenkinek!