Mindenkitől bocs a clickbait cím miatt (nem jutott eszembe jobb). Egyelőre nem tervezek újabb regényt írni azon a kettőn kívül, amikről már beszámoltam. :) A Caladus Csillagával tavaly nyár óta keveset haladtam, és minél többet pihentettem, annál inkább az volt az érzésem, hogy rossz vonalon haladok, amikor azt a részt próbálom megírni, amiben Marten elhagyja Caladust. Rendben, így erősebb lesz az ő saját szála, döntéseket hoz, nem válik passzív hőssé; az érem másik oldala viszont az, hogy ez a történet legalább annyira Ainéról, Vanaarról és a Suttogók jövőjéről is szól. Nem tűnik jó ötletnek több fejezeten keresztül háttérbe szorítani ezt a vonalat, érzésem szerint a finálé és a teljes cselekményív is gyengül vele.
Egy szó mint száz, arra jutottam, hogy minden korábbi tiltakozásom ellenére követem Csilla tanácsát, és a teljes középső részt (valamint a legutolsó fejezet egyik felét) Aine nézőpontjából írom meg. Nem volt könnyű döntés, mert a nézőpontok száma így már háromra nőtt (még akkor is, ha ezek egyike csak a rövid átvezető részekben jut szerephez), én pedig alapvetően jobban szeretek minél kevesebb nézőponttal operálni. És hát, mit tagadjam, Marten nézőpontja nagyon hozzám nőtt. Ezen tűnődtem az elmúlt hetekben, hónapokban, mígnem ráébredtem, hogy főként a saját elfogultságom az akadálya annak, hogy jól meg tudjam írni ezt a regényt. Így hát most, február végén eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és elkezdtem a második részt Aine nézőpontjából. Bevallom, jobban élvezem, mint gondoltam volna! :) Meglátjuk, mi sül ki ebből, remélem, tényleg jobb lesz a végeredmény. Jelentkezni fogok, amint befejeztem.
Addig is kellemes tavaszvárást mindenkinek! Bízzunk benne, hogy az időjárás, a járványügyi mutatók, és a kedvünk is javulni fog. :)