Borító és könyvfesztiváli programok

Fent látható az Oni: A bábu és a Talizmán borítója, amely az előző részhez hasonlóan Kovács Péter munkája. Nekem nagyon tetszik, ti hogy vagytok vele? Szívesen írnék bővebben arról, hogyan alakult ki a végleges változat, de akkor el kellene mondanom a jelenet hátterét, spoilerezni pedig nem szeretnék. :)

A másik hírem, hogy itt letölthető az idei Könyvfesztivál részletes programja. Már régen ígértem egy meglepetést a megszokott dedikálás mellett, most tehát kiderül, mi az: április 26-án, vasárnap 10-től 11 óráig lesz egy beszélgetés a hazai YA fantasyről Holló-Vaskó Péterrel (a Holdárnyék-könyvek szerzője) és velem, ahol Lakatos István (író, műfordító, grafikus) fog kérdezni, és a szerkesztőm, Roboz Gábor lesz a moderátor. Érdekesnek ígérkezik, tehát aki Budapesten, a Millenáris közelében jár ebben az időpontban, az mindenképp nézzen be a Hess András terembe. Ezután, 11 órától következik majd a már hagyományossá vált könyvfesztiváli dedikálás a Ciceró standjánál, ahol szintén szívesen látok mindenkit, aki dedikáltatni vagy beszélgetni szeretne. :)

Véget ért a szerkesztés

Tegnap befejeztük A bábu és a Talizmán szerkesztését. A regény hivatalosan is előkészületben van, azaz már csak a tördelés és a korrektúra van hátra, ill. a végleges borítóra várunk még. (Kíváncsi vagyok, milyen lesz, Péter előzetes tervei nagyon ígéretesek voltak.)

Gábor, a szerkesztőm, aki több mint két év alatt már elég jól kiismert, a következő üzenetet írta a szerkesztés lezárását követően: "...ha valamelyik éjszaka még felriadsz valami apróságra, amin változtatnál, még megteheted. :)" Erre büszkén azt feleltem magamban, hát lehet, hogy tavaly és tavalyelőtt nem bírtam megállni, hogy ne javítsak bele, amikor már a tördelőnél volt az anyag, de idén más lesz. Nagyon alaposan átnéztem a szöveget a szerkesztés utolsó fordulójában, nem fordulhat elő, hogy megint eszembe jut valami. Emellett ki is tartottam... egy egész napig. :) Nem tudom, miért mindig ilyenkor találom meg a hibákat, de remélem, ez volt az utolsó. Az biztos, hogy tördelőként nagyon utálnám, ha valaki még javítgatja azt a szöveget, amit én véglegesként kaptam kézhez. :)

Egyelőre ennyi hírem van, de hamarosan még több információ kerül fel a blogra a borítóval és a könyvfesztiváli programokkal kapcsolatban. A Ciceró honlapját is érdemes nézegetni, mert az előkészületben lévő könyvek közé hamarosan felkerül az utolsó Oni-kötet. :)

Sorok mögött: Az olvasói elvárások

Ha az elvárásokról van szó, eszembe jut a vicc, amelyben a főnök az alábbi kérdést teszi fel egy állásinterjún a friss diplomás fiatalembernek:

– Milyen elvárásai vannak az állással kapcsolatban?

– Jó fizetést szeretnék – feleli a fiatalember rövid tűnődés után. – Mondjuk, havi két-háromszázezer forintot, nettó.

– Csak ennyire értékeli magát? – vonja fel a szemöldökét a főnök. – Mit szólna egymillióhoz saját irodával és egy lízingelt BMW-vel?

A fiatalember kis híján leesik a székről.

– Ugye viccel? – kérdi.

– Persze, de maga kezdte.

Bevallom, többször előfordult, hogy olvasóként hasonló helyzetben találtam magam, mint az egyszeri fiatalember: túl magasnak bizonyultak az elvárásaim a könyvvel szemben, ráadásul az író még hitegetett is. Sokáig lehetne elemezni, hogy milyen okai lehetnek az ilyen csalódásnak: félrevezető fülszöveg, hamis írói ígéret a történet elején, apró jelek a szövegben, amelyeket félreértünk, aztán elvárjuk, hogy bekövetkezzen a fordulat, amit ügyesen „kikövetkeztettünk”. A magas elvárás egy bizonyos mértékig természetes is lehet, és ha nem teljesül maradéktalanul, az még nem feltétlen jelenti azt, hogy nem tetszett a könyv.

Mindez kissé bonyolultabb a másik oldalról nézve. Sokan gondolják, hogy az írói munka a lehető legszabadabb, mert az embernek csak annyi a dolga, hogy megírja, amit csapongó fantáziája diktál. Az igazság az, hogy ez csak részben van így: szerzőként oda kell figyelnünk a fenti csapdákra, nehogy hamis elvárásokat támasszunk a történetünkkel szemben, és meg kell szívlelnünk az utólag kapott olvasói visszajelzéseket is. Talán éppen ez a legnehezebb az egészben. Engem például az Oni első része után az a kritika ért, a történet lassan indul be, túl sok a felvezetés az elején. A második rész írása közben igyekeztem elkerülni ezt a hibát, mire azt az egybehangzó véleményt kaptam: a sztori túl magas fordulatszámon pörög, hiányoznak a feszültséglevezető részek. Pontos arányérzék kell tehát ahhoz, hogy tudjuk, az olvasók észrevételei közül mit és milyen mértékben érdemes figyelembe vennünk a munka során.

Szerintem mindenki, aki írásra adja a fejét, arra vágyik, hogy minél többen olvassák a könyveit. Az elvárások kapcsán azonban meg kell jegyeznem, annak is megvannak a maga előnyei, ha valaki – hozzám hasonlóan – nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé. Nincsenek fanatikus olvasóim, akik követelnék, hogy ilyen vagy olyan irányban folytatódjon a történet, és nem hördülnek fel a tömegek, ha netán hibázom egyet-kettőt. :) Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne találkoznék a befejező részre vonatkozó elvárásokkal. (Érdekes módon, bár a romantika csak mellékszál az Oniban, leginkább ezzel kapcsolatban kapok visszajelzéseket arról, hogy ki mire számít.) Most, hogy már csak pár nap van hátra addig, amíg véget ér az utolsó Oni-regény szerkesztése, én is egyre többet gondolkodom ilyesmin; nyilván sokakban sokféle elvárás kialakulhatott az alatt a két év alatt, amíg futott a sorozat. Azt hiszem, ha ezek egy kis részének meg tudok felelni, azt már sikernek nevezhetem, és itt persze nem a kiszámíthatóságra gondolok. Egy könyv meglepő csavarok nélkül nem ér semmit, vagyis talán a legfontosabb elvárás, hogy a történet el tudjon térni attól, amit várunk.

A többiek bejegyzései a témában:

Brandon Hackett

Bartos Zsuzsa

Moskát Anita

On Sai

Gaura Ágnes

Kemese Fanni

Nibela

Helyzetjelentés

Úgy érzem, lassan ideje számot adnom arról, hogyan is állunk az Oni-trilógia befejező részével. Nos, a szerkesztési folyamat a végéhez közeledik, tulajdonképpen már az utolsó simításokat végzem, itt-ott változtatok ezt-azt, írok vagy átírok pár jelenetet. Ha Gábornak sem lesznek komolyabb észrevételei az utolsó körben, akkor már csak egy végső átolvasás van hátra, aztán a tördelés és a korrektúra, mielőtt a nyomdába kerül a szöveg.

A könyvfesztiváli megjelenés tehát idén sincs veszélyben, és ezúttal nem csak azért lesz érdemes Budapestre látogatni, mert ez az utolsó lehetőség, ha valaki dedikáltatni szeretne egy Oni-regény "premierjén". Idén egy plusz meglepetéssel is készülünk a Könyvfesztivál vendégei számára, de ezt még nem szeretném lelőni, hamarosan írok róla. :)

E héten végre letudtam az elővédésemet is, így most több időm van addig, míg egy-két hónap múlva sor nem kerül a valódi Ph.D. védésre: ez annyit jelent, hogy most már semmilyen akadály nem áll a szerkesztés útjában. Ja, és a borító is szépen alakul, hamarosan meg fogom mutatni itt a blogon, úgyhogy érdemes várni a közeljövő bejegyzéseit. :)

Elkezdődött az utolsó Oni-regény szerkesztése

Érdekes érzés volt leírni már a bejegyzés címét is. Egy hosszú projekt utolsó munkafázisa következik: az Oni története lényegében tizenéves korom óta ott munkált bennem valamilyen formában, majd 2010 után, vagyis attól kezdve, hogy végre befejeztem az első rész kéziratát, nagyon is előtérbe került. Akár arra gondolok, hogyan kilincseltem a Szürke vérrel kiadó után kutatva, az érzésre, amikor megnyitottam egy-egy "Re: Kézirat" fejlécű e-mailt, akár a kényelmesebbnek mondható helyzetemre a többi rész írása során, a váratlanul beugró ötletekre, a villámgyorsan megszülető vagy az éjszakai műszakban verejtékes munkával összehozott bekezdésekre, mindenképp be kell látnom: az Oni az elmúlt években folyamatosan az életem része volt.

Egy kedves olvasóm nemrég megkérdezte, hogy nehéz-e elengednem a trilógia hőseit. Erre a kérdésre az egyszerű válaszom – talán némileg meglepő módon – nem. Úgy érzem, a sztori beérett, A bábu és a Talizmán befejezésével igazán lezárul. Persze ettől függetlenül a búcsúnak mindig megvan a maga hangulata. Már akkor is nosztalgikus érzés fogott el, amikor nemrég az utolsó kézirat lezárásaként leírtam a "vége" szót, pedig a szerkesztés vége még messze van. Azt hiszem, egy kicsit mindenképp szoknom kell majd az Oni nélküli életet, és azt is valószínűnek tartom, hogy miután a nyomdába kerül a kézirat, pár hétre, esetleg hónapra engedek a sokáig elnyomott lustaságomnak, és nem írok semmit. Aztán belefogok a következő, talán még nehezebb projektbe.

Egyelőre azonban még nem tartunk itt: várnak a szerkesztés izgalmai. A kézirat most Gábornál, a szerkesztőmnél van, de hamarosan kézhez kapom az első blokkot. Addig is, amíg nem dolgozom vele, igyekszem nem nagyon gondolni rá, de már várom, hogy friss szemmel és fejjel vethessem magam a szövegre. :) Talán mondanom sem kell, itt a blogon minden fontosabb hírről beszámolok majd a regény sorsának alakulásával kapcsolatban.