Érdekes érzés volt leírni már a bejegyzés címét is. Egy hosszú projekt utolsó munkafázisa következik: az Oni története lényegében tizenéves korom óta ott munkált bennem valamilyen formában, majd 2010 után, vagyis attól kezdve, hogy végre befejeztem az első rész kéziratát, nagyon is előtérbe került. Akár arra gondolok, hogyan kilincseltem a Szürke vérrel kiadó után kutatva, az érzésre, amikor megnyitottam egy-egy "Re: Kézirat" fejlécű e-mailt, akár a kényelmesebbnek mondható helyzetemre a többi rész írása során, a váratlanul beugró ötletekre, a villámgyorsan megszülető vagy az éjszakai műszakban verejtékes munkával összehozott bekezdésekre, mindenképp be kell látnom: az Oni az elmúlt években folyamatosan az életem része volt.
Egy kedves olvasóm nemrég megkérdezte, hogy nehéz-e elengednem a trilógia hőseit. Erre a kérdésre az egyszerű válaszom – talán némileg meglepő módon – nem. Úgy érzem, a sztori beérett, A bábu és a Talizmán befejezésével igazán lezárul. Persze ettől függetlenül a búcsúnak mindig megvan a maga hangulata. Már akkor is nosztalgikus érzés fogott el, amikor nemrég az utolsó kézirat lezárásaként leírtam a "vége" szót, pedig a szerkesztés vége még messze van. Azt hiszem, egy kicsit mindenképp szoknom kell majd az Oni nélküli életet, és azt is valószínűnek tartom, hogy miután a nyomdába kerül a kézirat, pár hétre, esetleg hónapra engedek a sokáig elnyomott lustaságomnak, és nem írok semmit. Aztán belefogok a következő, talán még nehezebb projektbe.
Egyelőre azonban még nem tartunk itt: várnak a szerkesztés izgalmai. A kézirat most Gábornál, a szerkesztőmnél van, de hamarosan kézhez kapom az első blokkot. Addig is, amíg nem dolgozom vele, igyekszem nem nagyon gondolni rá, de már várom, hogy friss szemmel és fejjel vethessem magam a szövegre. :) Talán mondanom sem kell, itt a blogon minden fontosabb hírről beszámolok majd a regény sorsának alakulásával kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése