Egy kis visszatekintés 2020-ra

Nem mindig írok évértékelő bejegyzést, de egy olyan rendhagyó év esetében, mint amilyen a 2020-as, ez elég indokoltnak tűnik, még ha nincs is különösebben sok értékelnivaló. Az internet tanúsága szerint az idén kevesen haladtak olyan jól a dolgaikkal, mint ahogy eltervezték, és ez rám is igaz, a fikciós és a tudományos fronton egyaránt. Idén nem jött ki új írásom: a gabós antológiába ezúttal nem sikerült bekerülnöm, a korábban elfogadott novelláim megjelenése pedig csúszik (ebben mondjuk nincs semmi meglepő, figyelembe véve a jelenlegi bizonytalan helyzetet). Tudományos cikkem is csak olyan jelent meg, amiben a negyedik szerző vagyok, de még két ehhez hasonló társszerzős kézirat van leadva, januárban pedig végre mehet az elsőszerzős is. :)

Az új típusú koronavírussal eddig szerencsére nem kerültünk közelebbi kapcsolatba, leszámítva, hogy a fiúk iskolájában több tanár elkapta, így két hétre be is zárták. Féltünk is, amikor Bengi belázasodott: a teszt előtt még a tejet és a lisztet is felcipeltük a garázsból, gondolván, hogy ha jön a karantén, akkor oda sem mehetünk le. :) De semmi ilyesmi nem történt, szerencsére minden tesztje negatív lett. A legnehezebb talán az, hogy a nagyszülőkkel is minimálisra kell visszaszorítanunk a találkozást.

A regény átdolgozásának sem ültem még neki komolyabban, csak az ötleteket gyűjtöttem hozzá, és jegyzeteket írtam. Ha elment a cikk, akkor végre sor kerül erre is. Be kell vallanom, hogy az idő nagy részében csak lustálkodtam itthon a home office-ban, és persze sok időt töltöttem a családdal – az előbbin mindenképp változtatok 2021-ben, az utóbbin viszont nem fogok. Ez persze nem újévi fogadalom (a fogadkozás nem az én műfajom), de a jövő évem előreláthatólag aktívabb lesz, mint az idei, és itt a blogon is többet találkozhattok majd a bejegyzéseimmel.

És ti hogyan éltétek meg ezt az évet? Lesz újévi fogadalmatok? Mindig olyan nagy itt a csönd, szóval akinek van kedve, az nyugodtan írjon kommentet a bejegyzéshez, vagy facebookos megjegyzést – én örülnék neki. :) Boldog új évet mindenkinek!

Egy gyors update

Úgy döntöttem, a szokásos hó végi bejegyzésemben végre írok valamit arról, hogy állok a Caladus csillaga átdolgozásával, mivel ezzel kapcsolatban már hónapok óta nem osztottam meg semmilyen hírt. Sajnos egyelőre nem sokra haladtam, el vagyok havazva mindenféle egyéb feladattal (ráadásul most az egyetem és a fiúk iskolája is online módban üzemel, ami nálam valahogy rásegített arra, hogy máris karácsonyi hangulatba kerüljek, de nem igazán könnyíti meg az itthoni munkát).

De bármilyen kevés időm is van a kézirattal foglalkozni, gyakran gondolkodom rajta pl. zuhanyzás vagy gyaloglás közben. Egy fontos döntést is meghoztam vele kapcsolatban: mégis a nehezebb utat választom, és a második résztől kezdve behozom Aivét mint nézőpontszereplőt. Csilla javasolta ezt az Írókör nyári táborában, és minél tovább emésztgetem, annál inkább úgy érzem, hogy ez a helyes megoldás. Bizonyos jelenetek már kezdenek formát nyerni a fejemben, így, ha végre eljutok oda, hogy le tudok ülni a kézirat elé, talán nem kerül majd túl sok időbe, hogy átírjam. Reményeim szerint az előttünk álló téli szünet alatt végezni tudok vele.

Egy kis szellemvadászat Halloweenra: Phasmophobia

Bár ez alapvetően nem egy film- vagy játékajánlós blog, néha mégis teszek egy-egy kivételt, ha valamivel kapcsolatban nem tudom magamban tartani a lelkesedésemet (gondolván, hogy úgyis belefér abba a vegyes koktélba, amit tálalni szoktam itt a blogon). Így teszek most is, mert találtam egy játékot, ami annyira be tudott vonni, mint már évek óta semmi más.

Szeptember elején figyeltem fel a Phasmophobiára: egyből felvettem a kívánságlistámra, amikor promózni kezdték a Steamen, hogy nemsokára megjelenik early accessben. Később egy időre elfeledkeztem róla, és csak pár héttel a megjelenés után olvastam, hogy micsoda hype van körülötte. Gyorsan ki is próbáltam, és azóta sem tudok leakadni róla. :)

Nem vagyok igazán elfogulatlan bíráló, hiszen a Parajelenségek az egyik kedvenc horrorfilmem, de úgy tudom elképzelni, hogy ha a valóságban is léteznének kísértetek, akkor szellemvadásznak lenni valami olyasmi munka lenne, mint ebben a játékban: bizonyítékokat kell gyűjtenünk, ami néha könnyen megy, néha nem olyan könnyen, olykor pedig nem találunk szinte semmit, egészen addig, amíg késő nem lesz, és a szellem elszántan vadászni nem kezd ránk. Két dologban különbözik a Phasmophobia a hasonló horrorjátékoktól:

1. Nincs igazi fegyverünk a kísértet ellen. Akadnak trükkök, amivel össze tudjuk zavarni, vagy csökkenteni annak valószínűségét, hogy vadászni fog ránk, de nem tudunk végleg megszabadulni tőle: "csak" annyi a feladatunk, hogy a bizonyítékainkat átadjuk egy szellemirtó csapatnak. (Who you gonna call?) Ez nagyon jól megágyaz a feszültségnek a játékban.

2. Minden küldetés egy újabb, véletlenszerűen generált szellemet jelent, ami nem csak a típusára vonatkozik. A kopogó szellem gyakrabban dobál tárgyakat, nyit ki ajtókat vagy kapcsolgatja a villanyt, de csak ez alapján nem találhatjuk ki, hogy erről a típusról van szó, hiszen lehet szó akár egy szokatlanul aktív fantomról vagy bármi másról is. És a szellem minden jellemzője ilyen: ha nem tudunk konkrét bizonyítékokat szerezni (ami gyakran előfordul), akkor csak gyanújelek maradnak, amik egyik vagy másik irányba terelik a gondolkodásunkat. Egyes szellemek szeretnek folyton riogatni minket a legkülönbözőbb módokon, de lehetetlen rávenni őket, hogy vadászni kezdjenek, míg mások meglapulnak, nem vagy alig adnak jelt magukról, és hirtelen, orvul elkapnak. Vannak, akik őrült tempóban nyomogatják a tévét vagy a rádiót, míg mások inkább tárgyakat hajigálnak, vagy folyton megjelennek előttünk.

A játék hangulata akkor működik a legjobban, ha barátokkal játsszuk, lehetőleg 4 fős csapatban. A rádió időnként bugokat produkál, de a Discord megoldja a problémát. A beszélgetés, a bizonyítékok megosztása egymással, a közös menekülés mind olyan élmény, amire sokáig emlékezni fogunk. Ha minden jól megy, ma este is ezt fogjuk játszani Évivel és két barátunkkal, szóval jó szívvel ajánlom bárkinek, aki egy kicsit is kedveli (vagy épp gyűlöli) a szellemeket. :) Boldog Halloweent mindenkinek!

Elmarad az idei ob

Egy gyors közlemény azoknak, akik esetleg a sógival kapcsolatos hírek miatt (is) követik a blogot: a koronavírus-helyzet miatt a XII. Magyar Sógibajnokságra majd csak 2021-ben kerül sor. Aki ismer, az tudja, hogy fájdalmas pont ez számomra, de elég régóta emésztgetem a dolgot, és ez tűnik a legészszerűbb megoldásnak. Az is felmerült, hogy esetleg egy parkban, fertőtlenítővel és maszkban tartjuk meg a versenyt, és ezzel kapcsolatban végeztem egy kis online közvéleménykutatást, de ilyen formában olyan kevesen érdeklődtek a részvétel iránt, hogy nem lenne értelme megtartani. Így hát nem is küszködünk tovább az árral szemben, de jövőre (kora nyáron, amikor emberi számítás szerint már elérhető lesz a vakcina, így az élet visszatér a rendes kerékvágásba) mindenképp szeretnék egy olyan ob-t rendezni, ami kicsit nagyszabásúbb a szokásosnál. Hogy ez pontosan mit jelent, arra vonatkozóan még csak homályos elképzeléseim vannak. Majd megírom, ha megvalósul belőlük valami. :)

A nyár utolsó napja

Ez az idő is eljött: nyakunkon az ősz, és még nem tudni, milyen ősz lesz. Attól nem tartok, ha esetleg online oktatás következik az egyetemen (régebben írtam erről egy bejegyzést), de attól igen, hogy az általános iskolákat is bezárják. Bengi most kezdi az első osztályt, és Évivel átgondoltuk, mit tudnánk tenni, ha hirtelen olyan helyzet állna elő, hogy az otthoni munka közben Bálinttal a harmadikos anyagot kellene tanulni, Bengivel a betűket (és azok helyes külalakját!), Emmát pedig valahogyan lefoglalni, hogy ne unatkozzon, mert annak általában a lakás, és/vagy mi látjuk kárát. :) Hát... szerintem nagyjából mindenki el tudja képzelni. :) Azt sem tudni, a sógiklub működhet-e, vagy meg tudjuk-e tartani a tavaszról elhalasztott országos bajnokságot. Én mindenesetre bizakodó vagyok, mert bár emelkedik az esetszám, a mortalitás csökkenni látszik, és a mostani helyzet azért lényegesen különbözik a tavaszitól, hiszen szükség esetén tudjuk hasznosítani a korábbi tapasztalatokat. Nemsokára meglátjuk.

Az írás terén egyelőre nem sok újdonsággal tudok szolgálni: haladok a szakcikkekkel, még egy, vagy legfeljebb két hét, és végzek, aztán a regény átírása következik. Sokszor arra terelődnek a gondolataim, gyűjtöm az ötleteket, és várom már, hogy megint elkezdhessem vele a munkát. :)

Mindenkinek zökkenőmentes heteket kívánok az iskolakezdéshez, vagy csak úgy általában az őszhöz. Reméljük, most nem üt be a krach. :)