2015. március 7., szombat

Sorok mögött: Az olvasói elvárások

Ha az elvárásokról van szó, eszembe jut a vicc, amelyben a főnök az alábbi kérdést teszi fel egy állásinterjún a friss diplomás fiatalembernek:
– Milyen elvárásai vannak az állással kapcsolatban?
– Jó fizetést szeretnék – feleli a fiatalember rövid tűnődés után. – Mondjuk, havi két-háromszázezer forintot, nettó.
– Csak ennyire értékeli magát? – vonja fel a szemöldökét a főnök. – Mit szólna egymillióhoz saját irodával és egy lízingelt BMW-vel?
A fiatalember kis híján leesik a székről.
– Ugye viccel? – kérdi.
– Persze, de maga kezdte.

Bevallom, többször előfordult, hogy olvasóként hasonló helyzetben találtam magam, mint az egyszeri fiatalember: túl magasnak bizonyultak az elvárásaim a könyvvel szemben, ráadásul az író még hitegetett is. Sokáig lehetne elemezni, hogy milyen okai lehetnek az ilyen csalódásnak: félrevezető fülszöveg, hamis írói ígéret a történet elején, apró jelek a szövegben, amelyeket félreértünk, aztán elvárjuk, hogy bekövetkezzen a fordulat, amit ügyesen „kikövetkeztettünk”. A magas elvárás egy bizonyos mértékig természetes is lehet, és ha nem teljesül maradéktalanul, az még nem feltétlen jelenti azt, hogy nem tetszett a könyv.

Mindez kissé bonyolultabb a másik oldalról nézve. Sokan gondolják, hogy az írói munka a lehető legszabadabb, mert az embernek csak annyi a dolga, hogy megírja, amit csapongó fantáziája diktál. Az igazság az, hogy ez csak részben van így: szerzőként oda kell figyelnünk a fenti csapdákra, nehogy hamis elvárásokat támasszunk a történetünkkel szemben, és meg kell szívlelnünk az utólag kapott olvasói visszajelzéseket is. Talán éppen ez a legnehezebb az egészben. Engem például az Oni első része után az a kritika ért, a történet lassan indul be, túl sok a felvezetés az elején. A második rész írása közben igyekeztem elkerülni ezt a hibát, mire azt az egybehangzó véleményt kaptam: a sztori túl magas fordulatszámon pörög, hiányoznak a feszültséglevezető részek. Pontos arányérzék kell tehát ahhoz, hogy tudjuk, az olvasók észrevételei közül mit és milyen mértékben érdemes figyelembe vennünk a munka során.

Szerintem mindenki, aki írásra adja a fejét, arra vágyik, hogy minél többen olvassák a könyveit. Az elvárások kapcsán azonban meg kell jegyeznem, annak is megvannak a maga előnyei, ha valaki – hozzám hasonlóan – nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé. Nincsenek fanatikus olvasóim, akik követelnék, hogy ilyen vagy olyan irányban folytatódjon a történet, és nem hördülnek fel a tömegek, ha netán hibázom egyet-kettőt. :) Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne találkoznék a befejező részre vonatkozó elvárásokkal. (Érdekes módon, bár a romantika csak mellékszál az Oniban, leginkább ezzel kapcsolatban kapok visszajelzéseket arról, hogy ki mire számít.) Most, hogy már csak pár nap van hátra addig, amíg véget ér az utolsó Oni-regény szerkesztése, én is egyre többet gondolkodom ilyesmin; nyilván sokakban sokféle elvárás kialakulhatott az alatt a két év alatt, amíg futott a sorozat. Azt hiszem, ha ezek egy kis részének meg tudok felelni, azt már sikernek nevezhetem, és itt persze nem a kiszámíthatóságra gondolok. Egy könyv meglepő csavarok nélkül nem ér semmit, vagyis talán a legfontosabb elvárás, hogy a történet el tudjon térni attól, amit várunk.

A többiek bejegyzései a témában:

2015. február 26., csütörtök

Helyzetjelentés

Úgy érzem, lassan ideje számot adnom arról, hogyan is állunk az Oni-trilógia befejező részével. Nos, a szerkesztési folyamat a végéhez közeledik, tulajdonképpen már az utolsó simításokat végzem, itt-ott változtatok ezt-azt, írok vagy átírok pár jelenetet. Ha Gábornak sem lesznek komolyabb észrevételei az utolsó körben, akkor már csak egy végső átolvasás van hátra, aztán a tördelés és a korrektúra, mielőtt a nyomdába kerül a szöveg.

A könyvfesztiváli megjelenés tehát idén sincs veszélyben, és ezúttal nem csak azért lesz érdemes Budapestre látogatni, mert ez az utolsó lehetőség, ha valaki dedikáltatni szeretne egy Oni-regény "premierjén". Idén egy plusz meglepetéssel is készülünk a Könyvfesztivál vendégei számára, de ezt még nem szeretném lelőni, hamarosan írok róla. :)

E héten végre letudtam az elővédésemet is, így most több időm van addig, míg egy-két hónap múlva sor nem kerül a valódi Ph.D. védésre: ez annyit jelent, hogy most már semmilyen akadály nem áll a szerkesztés útjában. Ja, és a borító is szépen alakul, hamarosan meg fogom mutatni itt a blogon, úgyhogy érdemes várni a közeljövő bejegyzéseit. :)

2015. január 13., kedd

Elkezdődött az utolsó Oni-regény szerkesztése


Érdekes érzés volt leírni már a bejegyzés címét is. Egy hosszú projekt utolsó munkafázisa következik: az Oni története lényegében tizenéves korom óta ott munkált bennem valamilyen formában, majd 2010 után, vagyis attól kezdve, hogy végre befejeztem az első rész kéziratát, nagyon is előtérbe került. Akár arra gondolok, hogyan kilincseltem a Szürke vérrel kiadó után kutatva, az érzésre, amikor megnyitottam egy-egy "Re: Kézirat" fejlécű e-mailt, akár a kényelmesebbnek mondható helyzetemre a többi rész írása során, a váratlanul beugró ötletekre, a villámgyorsan megszülető vagy az éjszakai műszakban verejtékes munkával összehozott bekezdésekre, mindenképp be kell látnom: az Oni az elmúlt években folyamatosan az életem része volt.

Egy kedves olvasóm nemrég megkérdezte, hogy nehéz-e elengednem a trilógia hőseit. Erre a kérdésre az egyszerű válaszom – talán némileg meglepő módon – nem. Úgy érzem, a sztori beérett, A bábu és a Talizmán befejezésével igazán lezárul. Persze ettől függetlenül a búcsúnak mindig megvan a maga hangulata. Már akkor is nosztalgikus érzés fogott el, amikor nemrég az utolsó kézirat lezárásaként leírtam a "vége" szót, pedig a szerkesztés vége még messze van. Azt hiszem, egy kicsit mindenképp szoknom kell majd az Oni nélküli életet, és azt is valószínűnek tartom, hogy miután a nyomdába kerül a kézirat, pár hétre, esetleg hónapra engedek a sokáig elnyomott lustaságomnak, és nem írok semmit. Aztán belefogok a következő, talán még nehezebb projektbe.

Egyelőre azonban még nem tartunk itt: várnak a szerkesztés izgalmai. A kézirat most Gábornál, a szerkesztőmnél van, de hamarosan kézhez kapom az első blokkot. Addig is, amíg nem dolgozom vele, igyekszem nem nagyon gondolni rá, de már várom, hogy friss szemmel és fejjel vethessem magam a szövegre. :) Talán mondanom sem kell, itt a blogon minden fontosabb hírről beszámolok majd a regény sorsának alakulásával kapcsolatban.

2014. december 23., kedd

Hírek dióhéjban


Nem, még nem készültem el az Oni: A bábu és a Talizmán kéziratával, ezért nincs is túl sok időm, de úgy döntöttem, mégis hírt adok magamról. (Mivel már több mint egy hónapja nem tettem.) Bizony, nemrég még azt ígértem a blogom olvasóinak (is), karácsonyra biztosan elkészülök; ehhez képest haladékot kellett kérnem január elejéig. Kicsit elszámoltam, hogy kb. hány oldal lesz a történet vége, pedig esküszöm, nem írok terjengősen. :)

Na, de most már tényleg nincs sok hátra. Ráadásul jól is haladok, amit részben annak köszönhetek, hogy épp lecsengő arcüreggyulladással fekszem az ágyban, és egy régi laptopon vagyok kénytelen dolgozni. Hogy ettől miért megy jobban a munka? Mert a gép nem annyira lassú, hogy ne tudnék rajta utánanézni valaminek, ha feltétlenül kell az íráshoz, de nem is olyan gyors, hogy kényelmes legyen csak úgy elnetezni rajta az időt. Márpedig az ilyen pótcselekvések mindig csábítanak írás előtt vagy amikor lezárok egy jelenetet: munka helyett akár órákig el tudom nézegetni a hírportálokat, a Facebookot vagy a moly.hu oldalt. :)

Egyelőre ez minden, ami fontos és publikus. A történetről nem akarok itt írni, nehogy spoiler legyen a vége; nemsokára úgyis elolvashatjátok. :) A jövő év elején több hírrel jelentkezem majd A bábu és a Talizmánnal kapcsolatban, addig pedig kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

2014. november 22., szombat

Az utolsó csata

Hát, ez az idő is eljött, az Oni: A bábu és a Talizmán utolsó csatáját írom. Érdekes, hogy végül a kisebb szálak is a helyükre kerültek és sikerült elvarrnom őket: olyan szereplők, akikről sokáig úgy gondoltam, az egyes szám első személyű nézőpont miatt nem követhetem végig a történetüket, most megtalálták a szerepüket a fináléban.

Ahogy már több helyen, blogbejegyzésekben és interjúkban is írtam róla, az Oni története ezzel egyelőre lezárul. Úgy gondolom, három résszel kerek a sztori, és a fejemben már más szereplők mozgolódnak, más történetek várják, hogy alakot ölthessenek. Persze egy ideig még várniuk kell: egyrészt a következő regényem írását egy komoly kutatási fázisnak kell megelőznie, másrészt, ha lezárul az Oni utolsó csatája, az még nem jelenti azt, hogy a saját csatám is véget érne a kézirattal. Még jó néhány dolog vár átírásra, főleg a kézirat első felében, és csak aztán következhet a szerkesztés.

Mindent összevetve tehát jól haladok, most már biztosra veszem, hogy a karácsony előtti határidőre le fogom tudni adni a kéziratot, így lesz elég idő a szerkesztésre és az utómunkálatokra – a következő egy hónapra viszont bőségesen el vagyok látva munkával, így mindenkit arra kérnék, bocsássa meg, ha ritkábban jelentkezem bejegyzéssel itt a blogon. Aki már nagyon várja a trilógia utolsó részét, addig jelentkezhet erre a kihívásra: egyelőre úgy tűnik, nem lesz túl sok résztvevő, és mivel a kiadóm három győztest hirdet majd tavasszal, szerintem jó eséllyel megnyerhető A bábu és a Talizmán dedikált példánya.