Gondoltam, idén is megosztom a benyomásaimat az Írókör nyári alkotótáboráról, ahogy azt az elmúlt években tettem. Ezúttal is Ugodon, Pápa közelében táboroztunk, mint tavaly, és azt hiszem, senkinek se volt panasza a helyre: tiszta, kényelmes, egérmentes házban laktunk, festői környezetben, a házinéni pedig olyan mennyiségű kajával halmozott el, hogy akár egy zombiapokalipszisre is készen álltunk.
Idén több új arccal találkozhattunk a táborban: velünk volt Orosz Adél, John Leriel és Vincze Dóri, a Kéziratéj nyertese is. Vendégünk az a Gaura Ágnes volt, aki a Sorok mögött-csapatnak is tagja, így sokszor írtunk már blogbejegyzést közös témáról, de most először találkoztunk személyesen is. Érdekes dolgokat mesélt többek közt a Borbíró Bori-sorozat hátteréről: nem gondoltam volna, hogy a Buffy című sorozat inspirálta, amelynek részeit középiskolásként úgy vártam, mintha minden héten karácsony lett volna. Oké, a harmadik évadtól kezdett elfáradni a sorozat, valahol a negyedik környékén pedig fel is adtam, de az első részekre máig nagyon élénken vissza tudok emlékezni, és be kell vallanom, hogy a saját írásaimon is meglátszik a hatása. (Ez pár éve tudatosult bennem, amikor egy kedves olvasóm azt kérdezte: hogy lehet, hogy az Oni szereplői életveszélyes helyzetekben is benyögnek egy-két poént?)
A tavalyi évhez hasonlóan idén is kaptunk házi feladatot, ami ezúttal egy dühös novella megírását jelentette. Az esetek többségében érezni szoktam, hogy egy adott írásom jól vagy rosszul sikerült-e, és a kapott kritikák csak megerősítenek ebben (meg persze rámutatnak fontos javítanivalókra), ennél a feladatnál viszont annyira kiléptem a komfortzónámból, hogy fogalmam se volt, milyen színvonalú irományt sikerült végül összehoznom. A kapott kritikák azonban megnyugtattak, így később, a javítás után versenyen kívül beküldtem a novellát a Zsoldos Péter emlékére meghirdetett "Harc az áltudományos mítoszteremtés ellen" című pályázatra.
Az első tábori feladatra még a házik értékelése előtt került sor, így nem igazán volt kedvem megint egy komfortzónámon kívüli írással próbálkozni, inkább tudatosan visszanyúltam az alapokhoz, és írtam egy novellát, ami lényegében YA-nak nevezhető. Végül csak ezt az egyet sikerült befejeznem az egész tábor alatt – tudom, ez nem hangzik valami produktívan, ám a novella már akkor is 29 ezer karakterre rúgott, azóta pedig 33 ezerre hízott a javításoknak köszönhetően. Elég közel áll a szívemhez, és nagyon szeretném valahol publikálni, de a zsáner miatt nem lesz könnyű. Meglátjuk, sikerül-e, mindenesetre nem sürgős a dolog.
A táborral kapcsolatban nem is szaporítanám a szót: klassz volt, ebben a társaságban mindig jól érzem magam. Van még egy dolog, egy nagy-nagy meglepetés, amiről nemsokára beszámolok majd itt a blogon. Ez a történet is a táborban indult, de a jövő héten folytatódik majd. Nem lövöm le a poént, annyit azonban elárulok, hogy rendhagyó bejegyzés várható. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése