2015. április 11., szombat

Sorok mögött: A fő téma



Bevallom, sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán részt vegyek-e a mostani körblogoló projektben, amelynek témája a "fő téma", vagyis hogy milyen területen érezzük leginkább otthon magunkat, mit szeretünk írni elsősorban. Azért vagyok bajban, mert bár az Oni-trilógia megjelenése kapcsán adódna a válasz, hogy a YA fantasy a fő témám, mégsem vagyok egészen biztos benne, hogy ez így marad a jövőben is.

Korábban írtam már itt a blogon a következő projektemről. Ebben azóta nyakig benne vagyok, interjúkat, emlékiratokat, családi fotókat, régi térképeket bújok, és éppen a napokban kezdett körvonalazódni bennem a konfliktus fő íve, amire – reményeim szerint – rá lehet majd építeni a teljes regényt. Bár sosem írtam még dokumentumregényt  – vagy a manapság divatos kifejezéssel élve non-fictiont –, mégis élvezem az ebben rejlő kihívásokat, amelyek részben ugyanazok, mint a fikció esetében, részben viszont egészen mások. (Tegyük persze hozzá, hogy a fikciónak itt is jelentős szerephez kell jutnia, ha az ember azt szeretné, hogy regényként működjön a dolog.)

Első pillantásra mindez nem is különbözhetne jobban az Oni-trilógia témájától. Egyébként egy-egy novella erejéig sok mindenfélébe belekaptam már, sőt, volt olyan kritikus, aki azt ajánlotta, írjak inkább horrort. :) Lehet, hogy később minden jobban kikristályosodik majd, de pillanatnyilag tényleg nehezen tudnám megmondani, melyik terület áll hozzám a legközelebb: ez volt az oka, hogy majdnem passzoltam ezt a bejegyzést.

Aztán elgondolkodtam, milyen sok a fiatal szereplő az írásaimban. Az Oni például kifejezetten ifjúsági sorozat, és a legújabb történetem is ott ér majd véget, ahol a tizenhat éves főszereplő belátja, hogy a japán társadalomban, kisebbségiként sohasem találhatja meg az identitását, és Amerikába költözik tanulni. Bár az olvasásban mindenevő vagyok, eléggé dominálnak a könyveim között a fiataloknak szóló történetek (sőt, a feleségemnek köszönhetően a romantikus YA sem hiányzik a polcról). Most, mire a bejegyzés végére értem, nagyjából meggyőztem magam, hogy elsősorban ifjúsági szerző vagyok: közel áll hozzám a zsánerre jellemző humor, a lényegre szorítkozó, dinamikus leírási technika és a felnőtté válás, a "ki vagyok én?" problémája. Egyelőre ennyit tudok felelni a körblogolós kérdésfelvetésre – a többit majd akkor, ha szerzőként én magam is "felnőtté váltam". :)

A többiek tartalmasabb bejegyzéseket írtak a témában, mindenképp olvassátok el őket:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése