A blog olvasói közül biztos sokan részt vettek valamilyen programon az idei Olvasás Éjszakáján, a múlt szombaton, hiszen kínálatban nem volt hiány: nem csak Budapesten, de a vidéki nagyvárosokban is egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb programok. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem egy beszélgetésen a debreceni Alexandra könyvesboltban, amit nemrég vett át a Könyvmolyképző Kiadó. (Köszönöm a felkérést On Sainak, azaz Varga Beának.) Egy kicsit megcsúszva (de talán nem túl későn) itt a blogon is beszámolok az eseményről.
Évivel, a feleségemmel és édesanyámmal korán érkeztünk, hogy meghallgassuk Böszörményi Gyulát, aki az Ambrózy báró sorozat kulisszatitkaiba avatta be a közönséget. Én ezt még pont nem olvastam tőle, a családom hölgytagjai azonban nagy rajongói a könyveknek, és az interjú alapján abszolút megértem, hogy miért. Kicsit tartottam tőle, hogy a cselekmény ismerete nélkül el fogom veszíteni a fonalat, Gyula azonban sokszor megcsillogtatta a szokásos humorát, így én is nagyon élveztem az egészet. Az interjú után Évi dedikáltatott, és Gyula véletlenül majdnem aláírta az Emmáról készült ultrahangfelvételt is, ami valahogy benne maradt a könyvben. :) (Apropó, ha minden jól megy, Emma holnap érkezik császármetszéssel. Már nagyon várjuk!)
Hamar elrepült az az egy óra, és rám került a sor. Hárman ültünk az asztalhoz: Bessenyei Gábor, a Könyvmolyképző szerzője volt rajtam kívül a másik "áldozat", a kérdező pedig az a Papp-Szalai Sándor, aki emlékezett rám a Debreceni Egyetemi Irodalmi Kör egyik találkozójáról, én viszont szégyenszemre nem ismertem fel elsőre. Közvetlenebb volt a hangvétel, mint a többi hasonló interjúnál szokott lenni, és sok minden szóba került: az Oni-trilógia, a magyar szereplők (ez volt a közös pont Gábor sorozatában és az enyémben), valamint az ifjúsági regény jellegzetességei általában. Beszéltünk az elkészült regényemről, a Caladus csillagáról is, amit most írok át véglegesre: sajnos ezzel lassabban haladok, mint szeretném, valahogy mostanában nincs rá idő, hogy naponta egy óránál több időt töltsek vele a gép előtt, pedig nagyon élvezem az új hősökkel való munkát.
Jó néhány interjúval, könyvfesztiváli meg könyvheti programmal a hátam mögött talán furcsán hangzik, de most először kellett nyilvánosan felolvasnom egy részletet a saját könyvemből. Érdekes érzés volt, megértem azt is, aki utálja, de azt is, aki él-hal az ilyen alkalmakért. Mindenesetre rendben letudtam a dolgot, és ezután már a kérdésekre fókuszálhattam. (A fenti képet köszönöm Markovits Rozinának, aki a
könyvesboltja Facebook-oldalán osztotta meg, és megengedte, hogy itt felhasználjam.)
Remélem, lesz még alkalmam szerepelni az Olvasás Éjszakáján, akkor már remélhetőleg a Caladus csillagával. Hamarosan lesz majd bejegyzés arról, hogy állok az átírással, és persze az újabb apai örömökről is. :) Addig is további jó hétvégét mindenkinek!
