Ma annak ellenére, hogy alig látszom ki a kijavításra váró zh-k kupacából (vagy talán éppen azért), játszottam pár sógimeccset a 81Dojón, és valami csoda folytán sikerült túllépnem a 2000 pontos álomhatárt. Ezzel pillanatnyilag az 5 danos intervallumba kerültem; ha valaki rápillant a "sógi-profilom" nevű pontra a blog jobb oldali sávjában, ott is lehet látni, a 81Dojo oldalán pedig így fest most a profilom:
A lényeg, hogy a Magyar Sógi Szövetség szabályai szerint így jogosult lettem az új rekordomnál eggyel alacsonyabb állandó titulus, vagyis a 4 dan használatára. Egyszer mindenképp szeretnék erről egy hivatalos japán diplomát is, a Meidzsin és a Rjúó aláírásával – ezt lényegében már hamarabb is megkaphattam volna (azzal, hogy a 4 danos alsó limit fölött maradtam 10 meccsen keresztül), de egyrészt nem akartam addig, amíg nem teljesítettem a 4 danos kritériumot a magyar rendszerben is, másrészt sajnos anyagilag elég megterhelő ám egy ilyen. :)
Ha a dolog személyes oldalát nézzük, felemás érzéseim vannak a 4 dannal kapcsolatban, miután csaknem tíz évet eltöltöttem 3 danosként. Egyrészt örülök neki (nyilván), másrészt viszont erős 3 danosnak lenni nem biztos, hogy rosszabb, mint gyenge 4 danosnak: nyáron jön az ob, aztán az Európa-bajnokság, és 4 danosként kikapni cikibb lesz. :) Azon is elgondolkoztam, hogy miért pont most sikerült szintet lépnem, amikor egyértelmű, hogy pár évvel már túl vagyok a csúcson. Erre három lehetséges magyarázat jut eszembe:
1. Minél többet játszik valaki online, annál nagyobb lesz a különbség a rekordja és az átlaga között: a szerencsés győzelmi sorozatok ritkán fordulnak elő, a nagyon-nagyon szerencsés sorozatok pedig nagyon-nagyon ritkán. Mivel a szintlépéshez egy számomra nehezen elérhető rekord beállítására volt szükség, nem meglepő, hogy ez évekbe telt.
2. Az utóbbi pár évben lépésről lépésre sikerült kikutatnom olyan megnyitási vonalakat a számítógépen, amikkel előnybe tudok kerülni (vagy legalábbis elkerülöm a hátrányt) sok olyan megnyitás esetében, ami korábban mumusnak számított nálam (pl. a jagura).
3. Az elmúlt hetekben nem játszottam ugyan túl sokat (inkább a regényre koncentráltam), de amikor leültem sógizni, akkor megfigyeltem, hogy egész jól megy a játék: észrevettem olyan kombinációkat is, amiket máskor nem. A formám általában ciklikusan alakul: a jó formát pár hét után rossz követi, aztán megint jó, és így tovább. Úgy tűnik, most sikerült egy jó periódust meglovagolnom.
Akárhogy is, a fokozat már megvan, nem tudom elveszíteni. A cél most az, hogy a játékom is olyan legyen, mint egy 4 danosé. :)
